Csillagtolvaj-részlet
Már minden versenyzőt javában tereltek vissza a zárkájába (nem, szándékosan nem fogom foglyoknak nevezni őket) – nekem is szednem kellett volna a lábam (igen, elég hamar magamra haragítottam az őröket, bár ez nem is meglepetés, ugye?), de földbe gyökerezett a lábam. Az egyik megrongálódott, használaton kívüli épület cellák irányába néző fala tele volt aggatva képekkel, mindegyik névvel és dátummal ellátva. Résztvevőket ábrázoltak, és a minőségükből adódóan nyilván a többi pilóta által készültek.
– Ez a Becsületfal – szólalt fel mögülem hirtelen Darren.
– A frászt hozod rám! – mordultam rá, mire elvigyorodott. Ez a vigyor nem volt hosszúéletű.
– Ők itt mind legendák – folytatta. – Valóságos szentek.
– De kizárólag a többi résztvevő szemében, ugye – csatlakozott Cal is.
Letaglózott, hogy a két embertársam mekkora áhítattal méregette a falat; nem tartottam kizártnak, hogy ezen legendák nagyrészét személyesen is ismerték. Valószínűleg már egyikük sem tartózkodott a holdon; legalábbis sem a versenyzők, sem az őrök, sem a szurkolók között nem botlottam még beléjük.
– Mivel érdemelték ki, hogy ide kerüljenek?
– Szédületes pilóták voltak – magyarázta már-már csillogó szemmel Darren.
– A cselekedeteikkel minden versenyző tiszteletét kivívták – vette át a szót Cal. – Igazi vezércsillagokká váltak.
– Nagyon sokat köszönhetünk nekik; nélkülük ki tudja, mekkora putriban élnénk most. Cal, emlékszel Viturisra és az őrült manővereire? Teljesen bele voltál zúgva.
Cal elvörösödött.
– Nem debütált nála jobb női pilóta soha!
– Akkor is… undorító! – nevetett Darren. – Az még hagyján, hogy jóval idősebb volt nálad, de ő a Kleokról jött. Most képzeld el, ahogy azok a nyálkás, pikkelyes kezek…
– Mert te aztán sosem rajongtál egyik női pilótáért sem…
Bátorítón megveregettem Cal vállát, és alaposabban is megnéztem a kleokit ábrázoló képet. Az valószínűleg egy elsöprő győzelem után készült; a pilóta izzadt volt és piszkos, de az arca ragyogott.
– Hol vannak egyébként? – kérdeztem hirtelen. – Sikerült kijutniuk innen?
Cal és Darren abbahagyták a piszkálódást, és sokatmondó pillantást váltottak.
– Ők… közülük senki sem élte túl…
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése