Várj rám tavaszig
Ahogy a patikába sietek
rohanó léptekkel, igyekszem nem visszaemlékezni azokra a napokra, amiket vele
töltöttem, míg a gyogyóban voltam. Pedig ott van, a rohadt életbe, a szemem
előtt a huncut mosolya, elképesztően lehengerlő hangja, és a kedvessége! Nem
akarok rá emlékezni. Nem lenne nehéz ennyire az egész, ha nem találkoztam volna
vele!
Pedig csak egy alkut
kötöttünk.
El akartam mondani, de
nem tudtam. Az az átkozott bakancslista! Nem arra volt, hogy segítsen
felejteni, és aztán új életet tudjak kezdeni. Nem azért csináltam végig azt a 9
pontot, hogy elengedjem őt. Hanem, hogy
mindent magam mögött hagyjak, az életemmel együtt. Tavasz van, és kötött az
ígéretem.
Alig egy éve már, hogy
Hyden nem jött haza, én pedig megígértem neki, hogy tavasszal követem. Hogy a
halálban is vele leszek. Erre bevittek a diliházba, mert azt mondák
idegösszeroppanást kaptam, és meg akartam halni. Vincent is ott volt. Pont
akkor engedték ki. Nem kellett volna, hogy észre vegyük egymást. Nem kellett
volna emlékeztetnie arra, milyen szép az élet.
Átkozottul szemét
vagyok. Megveszem a nyugtatót, a
biztonság kedvéért két dobozt, majd hazafelé igyekezek. Útközben megnyitom
telefonon az email fiókom, és írni kezdek neki.
Emlékszel még arra a 9 pontra? Amit együtt végig csináltunk? Eleinte
kiröhögtél, hogy ilyet csak az elcsépelt tinikönyvekben csináltak, de végül
segítettél. És megszerettél. Emiatt hálás vagyok neked. Tudtál úgy szeretni,
hogy én már nem tartoztam ide. Segíteni akartál. Én meg hazudtam neked, hogy
jól vagyok. Sajnálom. Ma meg fogom ölni magam. Amikor ezt olvasod, halott
leszek.
Ég veled!
M.
A lakásomba érve
beállítom késletetett küldésre az üzenetem, majd levágom magam a fotelembe, és
egy pohár víz mellett megeszem az összes nyugtatót. Egyre jobban lelassul a
légzésem, a szemhéjam elnehezedik. Minden olyan békés. Elengedem magam, és
úszom a halál felé. Kezemből kicsúszik az üvegpohár.
Valaki fogja a kezem.
Valaki szólít a
nevemen.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése