A. T. Jolt - Gyerekek nevetése

St. Greenwald park, 1 óra múlva.

Natalie Denta, amint végigfuttatta a szemét az üzeneten, már tudta, hogy veszített. Éppen ezért, amikor leült egy üres padra a parkban, már teljesen higgadt lényét mutatta a környezetének. Normális esetben a nap aranyló ragyogása, a virágba borult fák és a játszó gyerekek vidám nevetése pozitív energiával töltötte el, de ezen a délutánon a körülményeket nem lehetett normálisnak titulálni.

Hat, hét, nyolc… Denta összesen nyolc tíz év körüli lurkót számolt össze a közelben, de a háttérzsivaj arra adott következtetést, hogy a parkban legalább kétszer ennyi gyerek játszik még. És akkor a szülőket és kísérőket számba sem vette.

Homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek, és ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy hosszú kabátot viselt. Nem véletlenül esett erre a ruhadarabra a választása, hiszen remekül takarta megfeszült izmait… illetve a kézifegyverét.

– Szinte hihetetlen, mennyire fel bírja dobni az embert egy kis napsütés. – Egy férfi mélyen zengő hangja rezgette meg a dobhártyáját. Örült, hogy háttal ült az érkezőnek, mert így az nem láthatta, hogy ijedtében az alsó ajkába harap. Nem mintha ez számított volna, hiszen amint az idegen helyet foglalt mellette, a kibuggyant vér már vörösre színezte a frissen felkent matt rúzst. – Maga viszont mintha nem élvezné. – Denta nem nézett a férfire, és még periférikus látására sem volt szüksége ahhoz, hogy megállapítsa, mosolyog.

– Ez is csak ugyanolyan nap, mint a többi – felelt rezzenéstelenül. A férfi erre hátradőlt a padon, és a játszó gyerekekre fókuszált.

– Még nincs vége. Még megváltozhat a végkimenetel.

Hirtelen egy labda gurult a lábuk elé, melyet egy maszatos kisfiú kergetett. A férfi lehajolt a játékszerért, és átnyújtotta neki. A fiú mosolyogva biccentett egyet, és már szaladt is vissza játszani.

– Elhozta Smith ügynök aktáját? – A két padon ülő borítékot cserélt.

– Azt hiszi, olyan könnyű lesz őt levadásznia? – kérdezte figyelmeztető éllel a hangjában Denta. Az idegen mosolya szélesebbé vált.

– Most már igen. – Denta lélegzete elakadt. – Ne aggódjon, abból a pénzből ott állhatja a barátja temetését.