The Nameless One - Kötelékek

- Megkötlek István, pókfonállal! Megkötlek könnyel! Megkötlek lósörénnyel, megkötlek vörös agyaggal! Megkötlek szerelemmel! - Ancsa a tűzhöz lépett, és sorra a parázsba vetette a bűbáj összetevőit. Elsőnek a pókháló, melyet egészben kellett leszednie Istvánék háza padlásáról, teliholdas éjszakán. Aztán a kis üvegcse, melybe könnyeit gyűjtögette, mikor István után epekedett. Aztán István lovának sörényéből ellopott pár szál következett, végül a kiszáradt tégla formájú agyagtömb, benne István lába nyoma.

- Megkötlek István, megkötlek véremmel! - Egy fehér kendőt dobott a lángokra, rajta egy csepp vérrel.

- Megkötlek téged örök időre, mézzel és borral! - Ahogy az utolsó üvegcsét is a tűzre vetette, a lángok felcsaptak és kékszínre változtak. 

Ahogy a boszorkány megígérte, a bűbáj működött. István másnap a templomban csak őt bámulta, a feleségére rá sem nézett. Az övé lett még aznap este a csűrben. Ancsa boldog volt, szerelmes. 

István hát elhagyta a családját, hogy Ancsával éljen. Nem tudott betelni a lánnyal, hiába volt szegény, hiába volt csúnyább, lustább, butább, mint a felesége. Három gyerekük is született. Két szép leány és a kis Gábor.

De István nem volt a legjobb férj. A gyerekeket nem szerette, a mezőre sem akaródzott kimennie, minden idejét Ancsa mellett akarta tölteni. Már nem járt el a vásárba sem, ahol korábban mindig jó boltot csinált. Elmaradt a barátaitól, rokonaitól is. 

Ancsa tíz év múltán megint elment hát a boszorkányhoz, hogy segítsen rajta, hogy István megint az legyen, akibe belehabarodott. A boszorkány egy kenyérbélbe gyúrt golyócskát adott.

- Tedd az urad ebédjébe, aztán harmadnapon gyere vissza. 

Úgy is tett, és Istvánt másnapra megütötte a guta, meghalt azon nyomban. Ancsa eltemette, és harmadnapra elment a boszorkához. 

- Azt akartam, olyan legyen, mint volt, de meghalt! Megölted! 

- Meg hát! – helyeselt. - De mielőtt kilehelte a lelkét, pont olyan volt, mint régen!

- Átkozott! Miért?! - zokogott Ancsa.

- Miért? "Megkötlek téged örök időkre"! Kimondtad. A kötés megköttetett, csak a halál oldhatta fel azt!