2017. augusztus 14., hétfő

47. hét - Összegzés

Üdv mindenkinek!

Az utóbbi napokban azon gondolkodtam, hogy talán áttehetném a címek érkezésének napját hétfőre, mert egyre gyarkabban fordul elő, hogy vasárnap este nem sikerül géphez ülnöm. Amint kezdetét veszi a suli és a hétvégei cuccolások (eleinte szerintem még nem fogom minden hétvégémet a családomtól távol tölteni), és amik szintén vasárnap esedékesek, talán még annyi időm sem lesz, mint amennyi eddig volt.

Gondolom, ez senkinek nem okozna nagy gondot, hiszen semmit sem befolyásolna.

Mindegy, ezen még rágódom: ami fontosabb: a héten táborozni megyek. A hét elején még elérhető vagyok, de utána egyáltalán nem leszek internet-zónában, szóval aki most küld írást, az valószínűleg csak jövő héten fogja megtalálni az oldalon.

És akkor jöjjön a következő cím, ami nem más, mint: Repülni.

Kellemes alkotást!
Megosztás: 

2017. augusztus 9., szerda

A. T. Jolt - Nyomás

Amióta kiosztotta azt az otromba vásárlót, nem láttam, holott egy karra jártunk. Kérdezősködtem a szaktársai körében is, de nem rémlett nekik, hogy az incidenst követő napokban megjelent-e az órákon. A legtöbben, akikkel beszéltem, nem is tudták, ki felől érdeklődöm, és ez felettébb aggasztott. Számukra csupán egy volt a tanulók szürke arctengerében. Egy egyszerű diák, aki lelkiismeretesen bejárt meghallgatni a tanárait; aki mindig jól informált volt; aki szorgalmasan hajtott azért a kevés pénzért is, amit ezek a mocskok mertek perkálni az alkalmazottaknak; és akitől noha sokan segítséget kértek, a nevére mégsem emlékeztek.

Aznap az a vásárló végül a toleranciája hátárán túlra lökte. Besokallt, és most már teljesen világos, miért. Monoton, szürke hétköznapok, melyek mindig, MINDIG ugyanazon forgatókönyv szerint peregnek le. Reggeli kelés, kávé, előadások, edzés, munka, tanulás, alvás. Aztán megint reggeli kelés, kávé, előadások, edzés, munka, tanulás és alvás. Nekem bár ez teljesen normálisnak számított, neki nem. Sehogy sem bírt beilleszkedni a környezetébe, amit a kis kutakodásom igazolt is.

Először: nem sikerült barátokra lelnie. Ha az arca meg is maradt néhány ember retinájában, csupán egy rövid időtartamig tárolták a képet. Másodszor: csendes, szelíd lány volt, aki kerülte a felesleges balhét, és a leghangosabb bulik alatt is inkább a tanulásra koncentrált. Továbbá: teljesen különbözött a gondolkodásmódja, a világlátása. A monoton munkát általában igyekeztük beszélgetéssel színesíteni, és ekkor ébredtem rá arra, mennyire másként éli meg mindazt, amit én. Amit mindenki.

Egyetlen szó nélkül tette a dolgát nap mint nap. És tűrt. Megállás nélkül tűrt. Érzelmeit elfojtva megpróbálta magát egy olyan fogaskerékké formálni, amely tökéletesen illik a gépezetbe, és amelyet mindenki elfogad. Majdnem összejött. De csak majdnem.

Van, aki a nyomás alatt összeroppan, illetve ritkán, de előfordul az is, hogy valaki a nyomás alatt erőre kap, és féktelen indulatokkal dönti le a szürke hétköznapok díszleteit. Ez a valaki kizárólag olyan ember lehet, aki többre hivatott. Akárcsak ő; és az az otromba vásárló lehet rá a legjobb tanú.
Megosztás: 

2017. augusztus 7., hétfő

The Nameless One - Jól vagyunk

Kedves Szüleim! 


Hirtelen nem is tudom, hol kezdjem a levelemet, de azt hiszem, legjobb lesz letépni a ragtapaszt! Szóval kicsesztetek velünk! Amikor kicsik voltunk, én is, Öcsi is felnéztünk rátok. Ti voltatok a szilárd kőfal, ami biztonságot adott, kizárta a rút valóságot, és úgy cseperedtünk fel, hogy hittünk Bennetek, és hittünk abban, amire tanítottatok! Elhittük, hogy ha jók vagyunk, mások is jók lesznek hozzánk, hittünk a hűségben, bizalomban, abban, hogy a családjával bármit megoszthat az ember. Hogy mekkorát tévedtünk, az is bizonyítja, hogy erről levélben értekezek Veletek! 


Tizenhat voltam, Öcsi pedig csak tizenkettő, mikor kiderült, mindez hazugság. 


Apa! Szeretőd volt, elhagytál minket, se szó, se beszéd kiléptél az életünkből! Anya! Te erre talán másképp emlékszel, ha egyáltalán emlékszel, mert hol a bogyóktól, hol az italtól voltál kiütve. Leggyakrabban mindkettőtől...


Annyi minden volt, amiben segítenetek kellett volna akkoriban, és azóta is, fel sem tudom sorolni. 

Apa, mikor elmentél, már volt barátnőm, tervezgettük az első együttlétet, Anyával hogy beszélhettem volna erről? Öcsi tizenhárom évesen lett először szerelmes, és csak velem beszélhetett róla, mert nem voltál ott. Mikor végeztem a sulival, nem tanultam tovább, mert szarok voltak a jegyeim, a magatartásom, mivel nem voltál ott, hogy fegyelmezz, Anya pedig úgy be volt ájulva, hogy észre sem vette. Mikor belevágtam az első vállalkozásomba, nem szóltál, hogy tuti bukta lesz, mert nem voltál ott. Mikor Öcsi tizenkilenc évesen már minden másnap részeg volt, nem ültél le vele beszélni, én meg bármit mondhattam neki, ha egyszer Anyától is ezt látta! 


Szóval, mivel rég nem találkoztunk, elmondom, Öcsi most fog nősülni, egyébként az én cégemnél van, műszakvezető. Én sokra vittem, saját céget viszek a bútoriparban, szép házam van, feleségem és két gyerekem, akiket - veletek ellentétben- fel is fogok nevelni, ha belehalok is! Nem lesz olyan perc, mikor nem számíthatnak rám. Megbocsájtom, ahogy velünk bántatok!


Végezetül: Jól vagyunk!
Megosztás: 

The Nameless One - Csak a szavaimmal

Az asszony pontban napnyugtakor lépett be a barlangba rejtett ősi templom kapuján, télközép éjszakáján. Dideregve ment az oltárkőhöz, elhelyezte rajta ajándékait, melyek megszerzéséért kimondhatatlan bűnöket követett el. Aztán félrerugdalta elődei porosodó csontjait maga alól és letelepedett. 

Úgy tűnt, sokáig kellett várnia, hosszú percekig, mikor megérezte a templom urának jelenlétét. Először csak egy kósza illat volt, akár a lassan rothadó gyümölcsé. Aztán az oltárkő mögött a falon az elnagyolt női képmás megmozdulni látszott. Fokozatosan alakot öltött, mígnem ott állt előtte teljes életnagyságban. Egyszerre volt felséges és félelmetes, gyönyörű és iszonytató. Szemei évezredek bölcsességét tükrözték, de teste egy szűzleány szépségét birtokolta. 


Az asszony félelemtől elcsukló hangon köszöntötte. 

- Üdvözlégy, Istennő! Fogadd jó szívvel áldozatom! Emelj fel magadhoz, fogadj engem is beavatottjaid sorába. Add meg a hatalmat ahhoz, hogy szolgálhassalak!

- Sokan kérték már ezt előtted, most a csontjaikon taposol. Miért te lennél a kivétel? Tán úgy hiszed, több vagy náluk? - A hangja olyan volt, akár a fülsiketítő suttogás, és egyszerre szólt a templom minden szegletéből. 

- Elhoztam az áldozatot! Ez nem bizonyítja hűségemet? Hazudtam, csaltam, loptam és öltem érted!

- Az áldozat az elhivatottságot bizonyítja, nem az alkalmasságot! 

- Tégy hát próbára! 

- Legyen, de ha elbuksz, nem hagyod el ezt a helyet! Elhoztad a tőrt, vedd hát magadhoz. Még rajta van a gyermeked kiontott vére!


Az asszony az oltárról felvette a tőrt, aztán térdre hullott. Önkezével vágta át vele saját csecsemője torkát, hite bizonyítékául. De a hite, ami eleddig páncélként óvta lelkét, repedezni kezdett, és lassan beszivárgott résein a megbánás és a szégyen. 


- Ha napfelkeltéig kitartasz, teljesítem a vágyadat! Ha elbuksz, véged! Tedd a pengét a szívedhez, és tartsd szorosan! Készen állsz, hogy megküzdj a szavaimmal? ...Akkor most idézd fel magad előtt gyermeked mosolyát, hangját, illatát! Idézd fel a férjed bánatát, a zokogása hangját, a könnyei ízét...


A hajnal már az asszony halott testére hullatta első sugarait. 
Megosztás: 

46. hét - Összegzés

Üdv mindenkinek!

Mg mindig gondolkodom azon, mi lesz majd a blog sorsa, amint kezdetét veszi az iskola. Szerencsémre még van időm ezen rágódni, így remélhetőleg időben előállhatok majd a válasszal. Aztán az is lehet, hogy simán belefér az időmbe, ez majd akkor kiderül, ha tényleg belecsöppentem.

Meghoztam a következő címet, ami ezúttal: Emlékmű.

Kellemes alkotást, illetve további jó nyarat!
Megosztás: 

2017. augusztus 4., péntek

Minseo - Távoli múlt

Milyen jó is volt a régi poros lakásunk alkoholtól bűzlő padlóján ülni, mikor még alig múltam el 8 éves. Azokat a napokat legszívesebben elfelejteném, de nem tudom, hiszen ha akkor nem lettem volna olyan körülmények között, akkor később sem lettem volna olyan sikeres ember.

Még emlékszem, mikor anya hazajött és puszit nyomott a fejem tetejére köszönés képpen, majd a szobámba küldött, hogy tanuljak. Nem tudta, hogy én minden veszekedésüket hallottam apával, aki általában részegen és betépve szokott hazaesni éjnek idején. Ilyenkor szerettem hallgatni egy kis zenét, amit a már akkor is réginek számító CD lejátszómon tettem be. Szerencsésnek mondhattam magam, ha esténként volt vihar vagy egyszerűen csak hangosan kopogott az eső az ablakon, mert az elnyomta a kintről jövő szitkozódást és kiabálást.

Utáltam, mikor veszekedtek, de azt még ennél is jobban, amikor apát tíz éves koromban el kellett temetnünk. Nagy valószínűséggel túllőtte magát, az okozta a halálát. Milyen szép halál ez egy alig negyven éves felnőtt férfinek, nem igaz? 

Anya a temetés napján vett nekem egy gitárt, amin nagyon szívesen játszottam, még akkor is, ha fogalmam sem volt, hogyan kéne lefogni a húrokat. Aztán később zeneiskolába jártam, ahol végre megtanultam játszani, és ahol felfedezték az angyali hangomat. Énekversenyekre jártam, megnyertem mindent, amit csak lehetett általános iskolában.

Végül leérettségiztem és találtam magam mellé egy párt, aki szeretett és támogatott, bármilyen akadály is jött. Jelentkeztem egy vállalathoz, ahol debütáltam és az álmom valóra vált - híres lettem.

Most pedig itt ülök a házam kanapéján, ölemben kisunokámmal, aki mindenbizonnyal az én tehetségemet örökölte, hiszen már elsős korában zeneiskolába iratták a gyönyörű hangja miatt. Csodálattal a szememben nézem őt, és bár öregkoromban inkább félnem kéne a haláltól, inkább boldog vagyok, mert tudom, hogy egy ilyen kis angyalka fogja átvenni a helyem, ha már nem leszek és egy picit betölti majd az űrt, amit hagyok.
Megosztás: 

2017. július 31., hétfő

45. hét - Összegzés

Üdv mindenkinek!

Hazaértem a nyaralásból, úgyhogy igyekszem visszarázódni a dolgokba. Sikeresen felvételt nyertem az egyetemre, úgyhogy egyelőre nem tudom, mi lesz a blog sorsa a tanévben (legalábbis a tanév elején), hiszen "első generációs" egyetemistaként egy teljesen új, általam ismeretlen környezetbe fogok csöppenni. Már igyekszem emberekből kicsikarni annyit, amennyit lehet, de úgyis mindent a saját bőrömön való megtapasztalás során fogok kiismerni a legjobban. Lehet, hogy lesz majd egy kis szünet, de ez nem olyan biztos, hiszen a legtöbbetek suli mellett kevesebbet tud alkotni, tehát a blog abszolút nem lenne teher... Mindegy is. Ha majd döntésre jutottam, mindenképp tájékoztatást adok róla.

Meg is hoztam a következő címet, ami ezúttal: Titkos ambíciók. Kellemes alkotást!
Megosztás: