A. T. Jolt - Taktika

– Jól van; figyelnünk kell a leomló plafonra, az elrejtett csapdákra, a hőségre, a mérges gázra… meg persze ott van a sugárzás is. – Cross nemtörődöm modora gúnyos hangnemmel vegyült, de azért vette a fáradtságot, hogy felemelje a seggét a székről és kivetítse a szóban forgó épületet. A projektor egy háromdimenziós, kékes fényű, éles képet vetített ki az asztal fölé egy félig lebombázott, düledező épületről, mely nemcsak, hogy hatalmas volt a maga tíz emeletével, de a falait az egyik legnagyobb veszélyfokozatú zónában morzsolta a zord időjárás.

– Gyorsan kell eljárnunk – vette át a szót Cross társa, Pace, majd kihúzta magát, hogy jobban rálásson a kivetített épületre. – Úgy kell mozognunk, akár az árnyék. Semmi sem rögzítheti, hogy ott jártunk.

– Heh, mintha működnének még a kamerák – horkantott nemtetszését intenzíven sugározva Cross. Még kezét is szorosan karba fonta mellkasa előtt.

– Nincs is ott sugárzás – vetette fel a mindeddig csendben gubbasztó Flynn, tekintetével kíváncsian vizslatva minden pontot az épületen.

– Azt csak hiszed.

– Akkor még egy ok, hogy fürgék legyünk – hangsúlyozta Pace. Cross szemét forgatva lerogyott a székére.

– Agh, ennyi macerát egy hülye winchester miatt… Akármivel próbálkoznánk is, képtelenek lennénk észrevétlenül behatolni. Remélem, nem kell emlékeztesselek benneteket: drága ellenségeink kiválóan látnak a sötétben, mi azonban… nem. Szóval időzíthetjük a bevetést éjszakára, semmit sem fog érni.

– Ott vannak az éjjellátó szemüvegek – szólt közbe Flynn. Cross bosszús tekintettel felelt, mire az öreg rámordult. – Mi bajod már megint? Azt hittem szeretsz fejest ugrani a veszélybe.

– De csak akkor, ha van értelme kockáztatni. Ezért a nyamvadt merevlemezért… nincs. Egyébként is… Barton már megint merre kószál?

– Ez tényleg egy remek kérdés – helyeselt Pace. – Ez itt egy taktikai megbeszélés, nem? Kötelező minden csapattagnak.

– Azt mondta, késik – rántott vállat Flynn. – Fókuszáljunk inkább a feladat végrehajtására.

Cross ingerülten kitárta mindkét kezét.

– Le-he-tet-len! – füstölögte.

– Biztosan van valami mód – próbálkozott Pace, de csak egy felvont szemöldököt kapott válaszul.

Az ajtó váratlanul szétcsúszott, és Barton lépett be rajta. Letett valamit az asztalra, majd zsebre dugva a kezét, unott arccal távozott. A többiek értetlenül meredtek utána. A kivetített épület fénye egy merevlemezt tárt eléjük.

– Ch… mocskos kémek…