Zsófi unottan támasztotta a fejét. Hiába mondta Kiss, hogy öt percet ad, az sosem volt öt perc.
- Akkor ki mit talált? Igen, Tóth? – szólalt meg hirtelen Kiss.
- Az ősz az elmúlást jelképezi - felelte Zsófi kijátszva gyorsan az egyetlen képet, ami mindenhol ugyanazt jelentette, és amelyet sikerült is megjegyeznie.
- Helyes. Szegedi? - fordult máris egy újabb diák felé.
- Az „arany ágak” az értéket szimbolizálhatják...
- Utána a „csupasz karok”, a faágak a halált...
- A „hajnal” a reményt...
- Ezek mind helyesek - bólintott Kiss tanárnő, majd kezébe vette a maga szöveggyűjteményét, és sorról-sorra haladva kielemeztette az osztállyal az egészet.
Zsófi előtt szorgalmasan jegyzetelt, és nem győzött csodálkozni azon, mi mindent észrevesznek az osztálytársai, és az, hogy ez a rengeteg jelentés egyáltalán nem hat "Mire gondolhatott a költő" típusú viccnek, hanem tényleg olyan, mintha ott lenne.
- Van valakinek kérdése a verssel kapcsolatban? - kérdezte Kiss tanárnő úgy huszonnégy másodperccel a kicsöngő előtt. Egyszerű, ártatlan kérdésnek tűnt. Senki nem jelentkezett. - Rendben, ha mindenki ennyire érti, akkor jövő hét kedden a történelem órát elcserélem Jakab tanár úrral a szerdai irodalomra, és duplaórás verselemzést írunk. A már begyakorolt pontok szerint haladva kell kielemezni a kapott verset.
Zsófi körül hirtelen elsötétedett a világ. Verselemzés? Duplaórás? Neki annyi. Ráadásul Kiss tuti olyan verset fog választani, aminek nincs fent a neten normális elemzése.
- Haaaajni, meeeents meeeeg! - borult Zsófi látványosan a könnyeivel küszködve a padra. Barátnője együttérzően meglapogatta a hátát.
- Ne félj, van remény!
- Nekem ugyan nincs. Egy fikarcnyi se. Még egy csíknyi pirkadat se jut - sóhajtott panaszosan Zsófi.
Következő hét keddjén hiába kelt fel reggel a nap, Zsófi úgy érezte, a sötétség még mindig ott van körülötte, aztán a második szünetben bejött Hangay és vigyorogva közölte, hogy Kiss beteget jelentett.
- Hajnalodik – suttogta boldogan Zsófi.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése