A. T. Jolt - Első benyomások

– Az a nyavalyás kölyök! Egy hatalmas pofon kellene neki! Ha a szülei nem hajlandók észhez téríteni, hát én megteszem, addig éljek!

Nolan Hides füstölögve járkált fel-alá a tágas nappaliban, hangos trappolásával zengetve az egész házat.

– Lenyugodnál végre? Épp dolgozatot próbálok javítani! – korholta le a kanapén ücsörgő, papírlapokat rendezgető Mrs. Hides, miközben rosszallóan ingatta a fejét.

– De ha egyszer szétvet az ideg? – csattant fel a férj a kelleténél erőteljesebben. Bár felesége nem vette fel a kirohanást, ő mégis megtorpant. – Ne haragudj – köszörülte meg a torkát kínosan. A nő félretette a papírokat.

– Mesélj.

Hides darabos mozgással leült. Izmait továbbra is megfeszítette, de legalább a homlokáról eltűntek a ráncok.

– Tom Grady? – puhatolózott Mrs. Hides. A férj mély sóhajt hallatott.

– Ki más? – Ellazulva tűrte, hogy felesége gyengéden megsimogassa a vállát. Mikor indulatainak maradéka is nagyjából kipucolódott, beszélni kezdett. – Én komolyan veszem az oktatást, célom van vele, és minden bizonnyal azoknak is, akik jelentkeznek hozzám bokszra. Grady… egy kis takonypóc. Tiszteletlen, nem figyel oda, a szavamba vág, ha épp magyarázok… A társai sem kedvelik igazán.

– De?

– Miféle de?

Mrs. Hides elmosolyodott.

– Mindig ott van az a de.

A férj beadva a derekát, sóhajtott.

– Figyelemreméltó tehetség. Ha egy kicsit oda is figyelne arra, amit mondok, akár még kiváló bokszoló is válhatna belőle. Nem tudom, hogyan törjem meg a jeget. Akármivel próbálkozom, ez a kölyök egy pökhendi kis szarházi marad.

– Talán ezzel akar üzenni neked.

– Üzenni? – vonta fel a szemöldökét Hides.

– Te mondtad, hogy a tanítványaid okkal jelentkeztek hozzád. Neki is biztos megvan az oka, hogy bokszot tanuljon.

Hides értetlenül csóválta a fejét.

– Most arra kérsz, hogy vájkáljak a magánéletében? – fújt. – Bármi is az az ok, nem rám tartozik. – Érezte, hogy felesége megszorítja a vállát, de nem reagált semmit.

Két nappal később Hides a rendőrség kihallgatójában ücsörgött, és mikor megkérdezték tőle, hogyan keveredett egy bandaháborúba, ő csak lazán vállat rántott és annyit felelt: felelős a tanítványaiért.