Alesia, Kr.e. 52.
Mi, gallok büszke, nemes nép voltunk. Nagyszerű harcosok, ügyes kereskedők, remek kézművesek. A fegyverkovácsaink a legjobbak voltak a világon. A rézműveseink a legszebb ékszereket készítették. Műveltek is voltunk, a görög orvosok a mi papjainkhoz jöttek, ha tényleg meg akartak tanulni gyógyítani.
Egy volt csak a gond. Megosztottak voltunk, hiányzott az egység. Nem volt egy vezető, akit minden törzs elismert volna, aki összefoghatta volna a népünk, és ez is lett a vesztünk. Mikor Julius Caesar lecsapott ránk, először szinte ellenállás nélkül győzött le bennünket. Kifosztotta városainkat, megsarcolt, elhurcolta a gyermekeink és asszonyink egy részét rabszolgának.
Keserű vereség volt, de túléltük. Aztán jött egy férfi, Vercingetorix. Ő megmutatta, legyőzhetjük a rómaiakat, ha megfelelően harcolunk. Gergoviánál sikerült, de túl nagy árat fizettünk érte. Visszavonultunk hát ide, Alesia városába, ahol már nem csatát vesztettünk, hanem háborút. Az ostrom szörnyű és túl hosszú volt. A rómaiak körbefogták a várost, de nem támadtak, csak vártak, míg nem maradt semmi étel. Így csak egy út állt Vercingetorix előtt, a megadás. Mikor kisétált a kapun, tudtam, vége a nemzetünknek. A rómaiak majd végighurcolják a városuk utcáin és mutogatják, mint valami egzotikus állatot. A tanítóinkat és papjainkat kivégzik, a nők és a gyermekek rabszolgák lesznek. Az erősebb férfiak majd az arénákban halnak meg, a gyengébbek itt a városban, mikor teljesen felégetik.
Róma, Kr.e. 49
Caesar lassan, minden szót alaposan mérlegelve diktált. Írnoka, Posca a görög a rabszolga gyorsan és pontosan jegyezte fel ura szavait.
- A barbár gallok, akik lovaikkal együtt háltak és gyermekeiket úgy nevelték, akár a kutyakölyköket, nem általlottak szembeszegülni Róma parancsaival, így nem volt más lehetőségem, mint könyörtelenül megbüntetni őket...
- A pontosság kedvéért, Caesar, a gallok nem voltak barbárok, nem háltak a lovaikkal, és nem Róma ellen lázadtak, csak ellened! - vetette közbe Marcus Antonius.
- Tévedsz. Figyelj és tanulj, Marcus! A történelmet a győztesek írják...
Milyen igaz...
VálaszTörlésNagyon jó kis szösszenet lett :)