Álmatlanul fetrengtem az ágyban. Járt már hajnali négyre az idő, s úgy érzem, megőrülök. Fél óra, és felkelhetek, bemehetek dolgozni, majd kezdődik ez előröl. Sosem hittem volna, hogy lehetek annyira fáradt, hogy ne tudjak aludni. Az agyam zakatolt, hajam a fetrengéstől összekócolódott, s izzadtam, mint valami maraton után. Amint lecsukom a szemem, egyenletek százai futnak le szemem előtt, látom a nap eseményeit, s egy pillanatban nagyon kell vécére mennem.
Ez megy lassan egy éve. Lassan álommá vált az álmodás, hogy egyszer egy tisztességeset aludhatok. Hiába gondolok szépre, jóra, egyszerűen nem bírom csukva tartani a szememet. Mire pedig elhatároznám, hogy megyek kávét inni, már szól is az ébresztő, melyet nagy erővel a falhoz vágok. Felsóhajtok, s kiosonok a szobámból. A kis kotyogóst felrakom a gázra, majd levetem magam a székre. Fájó fejemet végigmasszírozgatom, s megpróbálom összeszedni az erőmet. Ez már a harmadik hét. Semmi alvás nélkül. Nem tudom, hogy bírtam idáig, de kezdtem becsavarodni. Lassan el fogunk jutni odáig, hogy ki fognak rúgni. Kialvatlanságom, néha a munkám rovására ment. Nem tudtam bekötni a cipőmet anélkül, hogy ne kelljen gondolkodnom, melyik a helyes irány… idáig eljutottam.
Felnéztem a naptáramra. Szombat volt… szerencsémre nem lett volna munka, de… nekem ezek a napok nem a pihenésről szóltak. Megpróbáltam helyrehozni ilyenkor az életemet, rendet rakni a lakásban, vagy főzni. De szervezetem nem sokáig bírta ezt.
A kotyogós kotyogni kezdett. Felálltam, s elindultam a kávéfőzőhöz, s kiöntöttem magamnak a feketét. De nem sok élvezetem támadt benne, ledőltem az asztalra, és… hirtelen álomföldjén találtam magam. Csodálkozva fedeztem fel az óriás virágokat, a békésen legelésző unikornist, vagy a harmatos füvön elterülő ellenségek tömkelegét, kik csak szavamra várnak, hogy megtegyenek mindent értem. Olyan szép ez az egész… a főnököm hoz nekem egy meleg kávét, majd le is önt vele, s esedezve bocsánatot kér. A konyhaasztalnak életemben nem örültem ennyire.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése