Vedd figyelembe az olvasáskor, hogy egy meleg május közepi nap volt aznap, ráadásul hétfő, mégpedig 8. óra. Az egész osztály a 115-ös teremben szaunázott. A tanár úr ugyan behúzta a függönyöket és kinyitotta a folyosóra néző ajtót, de ez rajtunk nem sokat segített.
Hulla fáradtan, fásultan ültem a padban, nem kellet sok hozzá, hogy lemenjek alfába vagy épp omegába, ha úgy tetszik, és már ne vegyek semmit komolyan... akkor nem érdekelt már semmi, csak az, hogy mielőbb kijussak onnan.
Az évszámokat, a fogalmakat és a személyeket villámgyorsan letudtam. Következett az esszé. A témájának kifogtam az I. világháború első szakaszát a kirobbanástól egészen 1916. nyaráig.
Nem tudom, mennyire vagy képben a témát illetően, de én ezzel a kezdettel adtam be a dolgozatomat:
"Ferenc Ferdinánd halott, Tisza vesztett II. Vilmossal szemben, a szerbek visszautasították a visszautasítandó iratok aláírását és valahol Olaszország környékén egy már elporladt római azt suttogta Európának, "A kocka el van vetve."
A kocka valóban koppant a földön, a központi hatalmak párosra, az antant páratlanra fogadott. Még senki se tudhatta, ki fog nyerni.
... itt köztes információk következtek, majd:
Az antant azt hitte, nincs gáz, majd Ypernnél rájött, hogy gáz van.
... újabb komoly rizsa...
Az első szakaszt azonban nem hiába hívták első szakasznak, hisz a háború még ilyen feltételek mellett is évekig eltartott.
Szerintem, már mindenki érezte, hogy páratlan lesz a vége, csak a kocka még nem akart megállni a pörgésben."
Bevallom, visszaolvasva "tudtam volna jobbat is" érzésem volt, de igazából hálát adtam, hogy tényleg vicces hangulatában találta a dolgozatom a töri tanárt, mert 10/12-t kaptam rá, és hogy „Elmehetnél újságírónak! :)”
Szűk négy hónappal később, egy szeptember közepi napon, mely épp csütörtökre esett, mégpedig 8. órában az egész osztályt nosztalgikus hangulatban találta a töritanár. A 115-ös teremben szaunázott mindenki.
A tanár úr ugyan behúzta a függönyöket és kinyitotta a folyosóra néző ajtót, de ez rajtunk nem sokat segített.
Enyhe Deja vu-vel ültem a középső oszlop negyedik sorában, az ablak felőli oldalon. Reménykedtem a Holokausztban vagy a Három nagy három nagy találkozójában, de végül a II. világháború második szakaszát kaptam a végéig.
Már Berlin ostrománál jártam, amikor hirtelen és végérvényesen visszasüppedtem abba a májusi közepi napba.
Az én töritanárom tuti egyest adott volna rá :/
VálaszTörlésDe a te novellád magyon szép lett :)
Hogy is mondjam... egy hagyományos töritanárnál, mint az előző három volt, eszembe se jutott volna ilyet írni. Ez egy különleges alkalom volt, és mikor elkezdtem gondolkodni, miről is írjak ezen a héten valahogy beugrott az eset.
TörlésAz hozzátartozik még a "történethez", hogy a komoly rizsaként emlegetett részek kifogástalanul megfeleltek egy témazáró esszé szövegének. A 2 pont levonást azért kaptam, mert nem használtam elég idő és tér megjelölést.
Most várom, hogy visszakapjam a második világháborús dolgozatom, és megtudjam, meddig mehetek el ezzel ^.^"