2016. szeptember 29., csütörtök

The Nameless One - Történelmet írni


Mind éreztük, hogy van valami a levegőben. Nem tudtuk pontosan mi az, de akartuk. Éreztük, itt a változás ideje, a szabadságé, amiért érdemes harcolni.

Reggel nyolckor találkozunk a kávéházban, ahogy azt előre megbeszéltük. Nem jött el mindenki, de vagyunk itt hatan. Ez több mint elég ahhoz, hogy elkezdjük. Vegyes a társaság, van, aki gazdagnak született, van, aki szegénynek. Van bölcsész, van mérnök. Ki-ki elmondja a terveit, felolvassa előző éjszaka sebtében papírra vetett gondolatait. A mindig zaklatott lelkű barátom még most is körmöl, utoljára átdolgozza írását, aztán felolvassa nekünk. Az váratlan siker még őt is meglepi.

Végül nyakunkba vesszük a várost. Végigjárjuk az egyetemek karait, a piactereket, elmegyünk mindenhova, ahol elég sok embert szólíthatunk meg. Tulajdonképpen csak most tanuljuk, hogy kell forradalmat csinálni. És nem is csináljuk rosszul.

Megfogalmazódik bennünk a gondolat, még több emberhez, az egész nemzethez kell szólni, ismertetni velük a változást követelő kiáltványunkat. Az erő a sokaságban van, minél többen gyűlünk majd össze, annál jobb.

A kiáltványt sokszorosíttatjuk, százával, ezrével szórják szét a városban hozzánk csatlakozó önkénteseink.

Mikor délután megérkezünk a tüntetés helyszínére, nem akarunk hinni a szemünknek. A szörnyű idő ellenére a tágas tér zsúfolásig telt emberekkel. Zuhog a fagyos eső, de senki sem akar hazaindulni. A tömeg utat nyit, mintha Mózes választaná szét a tengert, széles folyosón vágunk át a téren. Ahogy felsétálunk a lépcsőkön, és lenézek az esernyők tömegére, érzem, olyat tettünk, ami tényleg számít.

Felolvassuk deklarációnkat, a nép egy emberként éljenez. Beszédeket mondunk, a tapsvihar olyan, akár a mennydörgés. A tömeg, mint egy viharfelhő, túlcsordult érzelemmel és elektromossággal, ami kitörni készül. Már csak az irányt kell megmutatnunk, a többi menni fog magától. Ekkor zaklatott lelkű barátom előrelép, tőle is szokatlan erővel beszélni kezd. Felolvassa írását, a gát átszakad. A refrént az egész ország üvölti vele: ...rabok tovább nem leszünk!

Így kell történelmet írni!
Megosztás: 

2 megjegyzés:

  1. Amikor leírtad a kávéház szót, már felismertem miről is lesz itt szó :)
    Ahhoz képest, hogy ilyen röviden kellett megfogalmaznod, sok érzelmet tudtál közvetíteni :)

    VálaszTörlés
  2. Igen, a kávéház lebuktat. Ki kellene cserélnem mondjuk szórakozóhelyre, és már nem is lehetne tudni, mi a helyzet. Netadó tünti, tv ostrom, márc. 15...

    VálaszTörlés