2016. szeptember 29., csütörtök

Lucykee - Ez csak szerelem, igaz?


Hogy fogjak meg egy pillanatot, ha az a másik pillanatban már semmivé válik? Hogyan fess láthatatlan vászonra, vékony tollam által formázott kacskaringós betűkkel? Tintám a papírra folyt, hatalmas pacát hagyva akkor készült művemen. Pedig nem volt kész, fekete foltja szétterjedt a papíron, s a sápadt gyertyafényben csillogott, mígnem a papír be nem itta. Szerettem alkotni, szerettem megfogni a pillanatokat, de amikor művem kárba veszett, szinte tajtékzottam a dühtől.

Felsóhajtottam, s elővettem egy újabb papírt. Sárga, itatós. Utolsó pénzemből vettem. A pénztáros, Szilvási úgy nézett rám, mint valami idegenre, pedig évek óta hozzá járok. Testem megfogyatkozott, egykor telt arcom beesett. Napok óta nem ettem egy falatot sem, se száraz kenyeret, se semmit. Csak mert egy nőre áldoztam utolsó pénzemet.

Szép vörös volt, haja, mint a friss répa, illata, mint a rózsáé. Bőre, mint az elefántcsont, csillogott, ahogyan rásütött a hold fénye, sápadt arca kicsit beesett. Méregzöld szemei, amikor megtaláltam felcsillantak. Híres költő vagyok, de ez nem biztosította a jó keresetet. Rajtam sokat kereshetett volna, ha nem lennék ennyire megszorulva. Piros ruhát viselt, lehetett majd tizenhét. Nem volt vékony, kicsit kövérkés, hatalmas mellekkel, melyeket fűzője kiemelt. Hosszú, csinos lábai, s húsos combja rögtön elvarázsolt. Ugyan úszott a parfümben, mely nem rejtette el testéből áradó dohszagot, cselédlányokra jellemző volt a modora, s úgy viselkedett, mint egy szende szűz, nekem kellett ő. Később megbántam ugyan… sokat kért el szolgálataiért. S Léda emlékét ő sem feledtette velem.

Mindegyik nőben őt kerestem. Szabályos arcát, szép orrát. Gyönyörű barna haját, vöröslő ajkait. Illatát, melyet sosem felejtek… szép mosolyát, mellyel mindig boldogságot hozott életembe, szép kezeit, melyek kedves érintésekkel halmoztak el. Mindegyikben őt akartam megtalálni, mindegyikben az ő arcát, mosolyát kerestem. De eljött a hajnal. A szép vörös nem volt szép, mint ő. Haja enyhén zsíros, arca puffadt. Lédát hiába keresem… nem lelem… s most hagyj… fájdalmam örök…
Megosztás: 

1 megjegyzés: