2016. augusztus 9., kedd

The Nameless One - Szépség


Már olyan régóta vártam rá.

Órák óta nem láthattam, és a várakozás minden perccel egyre őrjítőbb volt. Annyira vágytam rá, annyira akartam, hogy velem legyen, bármiről lemondtam volna érte. Ahogy várakoztam, akaratlanul is felidéztem őt magam előtt, elképzeltem, ahogy megérkezik, rám mosolyog, fölém hajol. Szinte éreztem az illatát, azt, ahogy lehelete a nyakamat simogatja, ahogy gyengéden, de határozottan megfogja a kezem, a karomat az ölébe fekteti.

Soha nem ismertem nála szebb nőt, vagy ha mégis, hát ő elfeledtette velem. Karcsú volt, mégis telt, gyönyörű barna szeme folyton pajkosan mosolygott. A fehér ruha, amit viselni szokott csak még jobban kiemelte a hibátlan elefántcsontszínű bőrét. Barna hosszú haját hiába igyekezett szigorú copfba kötni, néhány tincs folyton kikandikált, ettől mindig olyannak tűnt, mintha épp az imént szeretkezett volna valakivel. Ki tudja, talán így is volt. Nem voltam féltékeny rá, nem akartam kisajátítani. Nekem megfelelt, hogy naponta háromszor az enyém lehet néhány percre. Ez a néhány perc volt az, amiért éltem.

Meghallottam a lépteit. Megint a nyitott papucsban jött, ami szépen kiemelte a lábfeje hibátlan formáját. Majd szétvetett az izgalom, feszülten figyeltem, és ahogy kitárta az ajtót és rám mosolygott, abban benne volt minden gyönyör ígérete.

Lassan az ágyamhoz lépett, fölém hajolt. Megigazította fejem alatt a párnát. Bőrének illata utat talált az érzékeimhez, és én önkéntelenül is megfeszültem a gyönyörtől. Gyengéden végigsimított a jobb karomon, majd a bal kezemet a kezébe fogta. Érintése megbabonázott, megrázkódtam a boldogságtót.

Gyengédsége határtalan volt, ahogy az ujjai a karom simogatták, és én tehetetlenül feküdtem, várakozva a végső gyönyörre, amit csak ő adhatott át nekem.

Azt nem is éreztem, mikor a tű a vénámba hatolt, de a gyógyszer azonnal hatott. Testem és lelkem elzsibbadt, a baljós gondolatok szertefoszlottak, és eltöltött a végtelen szeretet.

– Jól van, nyolcaska! Ezzel megvolnánk. Következő adag majd holnap reggel, és hogy jó legyél, megigazítom a szíjakat. 
Megosztás: 

1 megjegyzés:

  1. Huu, ez nagyon tetszett! Nagyon át lehetett érezni, ahogy a "lírai én" elkeseredetten próbál boldog maradni, és ahogy hitegeti magát, hogy milyen szerencsés is... Számomra legalábbis ez jött át, és szerintem remekül megfogalmaztad az elérhetetlen utáni vágyakozás szépségét és csúfságát. Nekem egyébként személy szerint az Arkham elmegyógyintézetet juttattad eszembe:)
    (És bocsi hogy itt beleírkáltam a blogba, hívatlan vendégnek érzem magam, mivel én nem írok.)

    VálaszTörlés