Márta minden reggel úgy indul munkába, hogy szeretett Istene áldását kéri. Ez ma sem történt másképp.
Az első órákat még könnyűszerrel végigdolgozta, de sikerélményét nem saját szorgalmának és kitartásának, sokkal inkább Mónikának és annak a fél liter kávénak köszönhette, melyet tűzforrón szürcsölgetett otthon.
Épp délutáni (nem mellesleg jól megérdemelt) pihenőjét töltötte kedvenc regénysorozata legújabb kötete fölött, amikor halk rezgésre lett figyelmes. Mónika, hogy a csendet még véletlenül se háborgassa, felkapta a mobilt és kiviharzott a teremből, hogy válaszoljon a hívásra. Néhány perc múlva lassú, nehézkes léptekkel tért vissza, arcbőre kísérteties sápadtságba borulva. Márta azonnal félretette a könyvet.
– Mi baj?
– A kórházból telefonáltak. Előd munka közben megsérült. Most vitték röntgenre, lehet, hogy eltört a lába. – Mónika olyan halkan beszélt, hogy szavai csak nehezen jutottak el Mártáig.
– Menj oda. A kis ördögöket bízd rám.
– Biz…
– Igen, biztos.
Mónika egy hatalmas öleléssel jutalmazta jószívűnek titulált munkatársát, és mire Márta észbe kapott, hűlt helye sem maradt. Egy mély levegővétel közepette visszatelepedett a székébe, és folytatta a várakozást.
Az óra sokkal hamarabb elütötte a hármat, mint várta, és a hangja volt az, ami ráébresztette, mit is vállalt el pontosan. A gyomrában apró pillangók táncoltak, végtagjai hirtelen mázsákat nyomtak. A mindeddig csendesen szuszogó gyerekek lassacskán magukhoz tértek, és elfeledtették vele a némaság fogalmát.
Márk és Virág vad párnacsatába fogtak, melyhez rögtön öten társultak. Béla és Dénes futkározni kezdtek, és amint elérték a játékokat, szétszórták, hogy alaposan megdobálhassák egymást. Egy kisautó felkaron találta a kis Noémit, aki fülsértő üvöltésbe kezdett. Emma és Dóra egymás haját húzkodták, mert mindkettőnek ugyanaz a fiú tetszett. Balázs ismételten bepisilt, és amint megérezte maga alatt a nedvességet, csatlakozott Noémi hangversenyéhez. Tamás és még két másik fiú körbeállták Mártát, és a ruháját húzkodva az uzsonnát követelték. Etelka szemét dörzsölgetve az ajtó felé indult, és mire bárki észrevehette volna, eltűnt.
Mártának csak sóhajtásra futotta.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése