2016. július 12., kedd

Lucykee - Éjféli suttogások


 Éjfélre járt az idő, lassan mindenki megérkezett. Szellemet akartak idézni, mint valami tini hóbort. Szeretnek kísérletezni az ismeretlennel, játszani a tűzzel. Pedig a szellemek világát nem tanácsos piszkálgatni, hiszen, ki tudja kit sikerül előhozni…

 Ötágú csillag egy körben, fehér, lassan már csonkig éget gyertyák, három fiatal, s egy üvegcse. Lopták egy labor mögül, elvileg emberi vért sikerült szerezniük. A törvények megszegése számukra semminek tűnt, mindannyiuknak eléggé gazdag volt a családja, hogy két perc alatt kihozzák őket a rendőrségről. Persze, az egész kollégium tőlük félt. Három erős, egészséges fiatal.

 A vért rácsurgatták a pentagramra, és kántálni kezdek valamilyen latin szöveget. Egyikük se értette, mi van benne. A tanulást megvetették, afféle bűnös dolognak tartották. Hiszen apuci pénzén simán eléldegélnek, mígnem utóbbi fel nem dobja a talpát, és megöröklik az egész vagyonát.

 A lámpák hírtelen villogni kezdtek, s a villanykörték hangos pukkanással kiégtek. A gyertyákat hirtelen elfújta az éjféli szellő. A függöny hevesen lengett, mintha valaki rángatta volna. Bár rajtuk kívül senki se volt a szobában, halk suttogást hallottak. Egy fiatal lányét, ki valami furcsa nyelven beszélt. Sose hallottak még ilyen vékony hangocskát.

 – Bújócskázzunk! – az egyik a suttogó hangján beszélt. Mintha megszállta volna. – Tízig számolok, utána elindullak titeket megkeresni, jó?

 Másnap reggel, az egyik fiú a pentagram közepén ébredt. Karján apró vágások voltak, bal kezében egy baseballütő. Sajgó fejét megvakarta, s megpróbált feltápászkodni. A szoba, mely tegnap oly tiszta és rendezett volt, egy csatamezőre emlékeztetett. A csillárok, melyek oly szépen csillogtak, szilánkokra törtek, a padló közepét egy feliratozott kémcső maradványai terítették be. Az ajtók tárva nyitva álltak, a függönyt valaki leszaggatta.

 A fiú elindult a nagyszobába. Az ő szobájában volt a szertartás. A látvány mélyen beleívódott a szemébe, s hiába tagadta maga előtt… megölte a barátait. S tébolyából semmi nem tudta kiszabadítani. Ő tette… hónapok óta a pszichiátrián fekszik… várva ítéletét. 
Megosztás: 

1 megjegyzés:

  1. Hmm, annyira nem volt rossz, de valamiért nem is ragadott magával. Nem mintha az enyém jobb lenne :D De amúgy tök szívesen olvasnám a folytatását

    VálaszTörlés