Babu Miriel - Meghívás a Pokolból

Fandom: (NBC) Constantine

A szél egy fekete borítékot sodort karjai közt, romlás és bánat hangjait hozva magával. A levél beröppent egy nyitva hagyott ablakon, és Puff! nekiütközött az előtte álló férfi homlokának.

John Constantine szentségelt egyet, a boríték lehullott elé az asztalra, magához vonzva a démonvadász tekintetét. A szőke férfi lehajolt, hogy jobban szemügyre vehesse a betolakodót.

– Mi vagy te? – motyogta a borítéknak, ami titokzatosan feküdt orrától pár centire, iszonyatos füstszagot és forróságot árasztva. John hezitálva dörzsölte meg borostás állát, majd vállat vont, és kisietett a szobából.

Öt gyertyával és egy krétával tért vissza, és egy pentagrammát vázolt a bérház padlójára, egy–egy csúcsába állítva a gyertyákat, majd a szája sarkában izzó cigarettával meggyújtotta őket.

Négy ujja hegyére fektetve a borítékot belépett a csillag közepébe. Síri hangon suttogott szavai lassan hömpölyögve fogták közre a levelet, ami már narancsszínben izzott.

John flegma félmosolyra húzta ajkait, majd a boríték felrobbant.

– Helló, John! – csendült egy rekedt hang. A mágus előtt álló pokolfajzat hajszálra ugyanolyan volt, mint ő, leszámítva a sok réteg hamut, ami beborította, és a gyűlölettől égő lávaszín szempárt.

– Pazuzu – suttogta John.

– Úgy, bizony! – vigyorgott a démon. – Üdv a Pokolban, már vártalak! – Ezzel nekiugrott a mágusnak, aki azonban nem tért ki az útjából, s a démon nyekkenve pattant le a Johnt körülvevő erőtérről. – Áh – kacagott fel a démon –, szóval egy pentagrammán át jöttél? Ravasz.

– Szeretnél valamit, vagy mehetek? – szakította félbe John, és a cigarettahamut a Pokol kövére pergette. A démon dühösen elvicsorodott, mire John megszüntette a varázslatot.

A szoba padlóján ébredt, ballonkabátjából füstszag áradt, a helyiség romokban hevert. Nyögve feltápászkodott, leporolva nadrágjáról a boríték maradékait. A napfénytől hunyorogva lépett ki az ajtón, hogy itt hagyja a szétrombolt lakást, ám a járdán közeledő férfi megállította.

– Chas? – képedt el John.

– Hallottam a robbanást – lihegte a férfi térdére támaszkodva. – Jól vagy?

John Constantine vállat vont.

– Csak egy átlagos délután.