Csend volt, csak a szellő fütyülését lehetett hallani. A két hadsereg már felsorakozott a csatamezőn. Erőt gyűjtöttek az előttük álló viadalra. Elől a vezetők a bizalmasaikkal, majd szép sorjában a többiek: íjászok, lovasok, s végül a gyalogosok- jobbik esetben. A vezérek mellett kopjában a két királyság zászlaja: bal oldalt vörös alapon zord, szürke farkas meredt a semmibe, míg az ellenfélnél hófehér alapon éjfekete holló csinálta ugyanezt. A harcosok egymást nézték, egy- egy tekintetbe próbálták belesűríteni utolsó mondandóikat. Volt, aki kihúzott háttal, mély hallgatásba burkolózva várta a parancsot. Némelyik katona pillantása ide- oda cikázott, a körülményeket - és így az erőviszonyokat, esélyeket- lesve. És volt az utolsó réteg: azok, akik remegő tagokkal, szapora légzéssel várták, mikor kaszabolják le őket. A végkimenetel egyértelmű volt, ha jobban megnézzük. Az ordasoknál áthatolhatatlan pajzsok, milliószor kiélezett és újrafejlesztett fegyverek, izomkolosszus harcosok, kész taktika minden eshetőségre. A dögevő madaraknál néhány erősebb férfi, a többi találomra kiválasztott és kiképezett ifjú, munkaruha, fegyverkészítő tanoncok által összeeszkábált sisak és mellvért, balta és konyhakés. Igen szánalmas látványt nyújtottak, ezt ők maguk is tudták. De meg kellett próbálniuk. A csata színtere egy alacsony síkság, a széleinél egy- egy kisebb emelkedővel, ahol a hadseregek foglaltak helyet. Néhol elvétve giz- gazok, vakondtúrások, pockok üregei. Felettük háborgó felleg: szürke, borús felhők, olyanok, amelyekből bármikor lezúdulhat az eső egy maréknyi villám kíséretében. A Nap már hetek óta elbújt. A távolban egy hatalmas, öreg fa állt, vaskos ágai vészjóslóan hajladoztak a monoton szélben. Gyökerei kidudorodtak a föld alól, készen állva arra, hogy egy arra járó gyermeket kigáncsoljanak. A lombok közt fekete rigó család pislogott. Érezték a közelgő veszélyt. A jelenlévők közül nem egynek hevesen dobogott a szíve, a tenyerük nyirkos volt, hajuk csapzottan tapadt barázdált homlokukra.
A következő pillanatban a két vezér egyszerre szólaltatta meg a kürtöt, egyszerre hangzott el a csatakiáltás:
- Roham!
A többi már történelem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése