Iván a parkban ücsörgött kedvenc padján, és szokásához híven elmélyülten tanulmányozta az előtte turbékoló, egyébként minden szemetet felzabáló, és minden szabadon hagyott felületet bepiszkító galambokat. Élete elmúlt ötven évéből legalább huszonötöt ennek a tevékenységnek áldozott! No nem azért tanulmányozta a turbékokat, mert azok különösebben bájosak lennének, ugyanis igazából büdösek, és mindenféle kórokat terjesztenek.
Ivánnak emelkedettebb célja volt. Egy olyan cél, amit egy hozzá hasonló, szinte korlátlan hatalommal rendelkező mágus is kihívásnak érezhetett. Miután mágussá vált, a szentpétervári akadémia embert próbáló vizsgái után eltökélte, hogy szülővárosát, Moszkvát megszabadítja az utcákat ellepő, folyton újratermelődő szeméthalmoktól. Vizsgái után azonnal munkához látott. Különféle módszerekkel- ráolvasással, mágikus illúzióval, rúnákkal, még a tilalmas vérmágiával is- próbálkozott, ám valamennyi módszere kudarcot vallott. A varázslatok hatására az utcák ugyan tiszták lettek, de ez legfeljebb fél napig tartott, ezután újra megjelentek a mágiának ellenálló sörösdobozok , a varázslatra immunis cigarettacsikkek, és a gazdájuktól elmenekülő papírzsebkendők. Iván tehetetlen dühében már azon gondolkozott, mágustűzzel söpri tisztára az utcákat-járulékos veszteségként kipusztítva a lakosságot-, amikor felfigyelt egy ostoba, szürke galambra, amely az utca szemetét csipegette. Ez huszonöt éve történt, Iván azóta tanulmányozta a galambokat. Egy madarat irányítani nem ördöngősség, és egy akadémiát végzett mágus, akár százat is könnyedén tudott befolyásolni, de Moszkva megtisztításához sokkal többre volt szükség. Nem volt hiába hát a gyakorlás, most már Moszkva négymillió galambja állt a szolgálatában. Eljött a perc, és Iván, a mágus elméje legmélyéről előhívta a madarak számára előkészített mágikus parancsot:
- Roham!
A madárraj először engedelmesen csipegetni kezdte a Vörös tér északi oldalán a szemetet. Egy tíz éves kisfiú a papája mellett a padon ülve épp egy perecet majszolt, és aprócska kezével morzsákat hintett eléjük, és egy szép, fehér galamb odaröppent, és mint egy véletlenül belecsípett a kezébe. A madárraj és a varázsló elméjében egyszerre harsant fel az újongó állati öröm: A Hús! Finom! Még, még, méég!
Wow, remek kis történet! A helyszín is nagyon találó, sokkal jobban illik hozzá, mint mondjuk London vagy valamelyik amerikai nagyváros. Olyan oroszos kudarc :) Nekem ez jutott eszembe róla.
VálaszTörlésIvánnak remek ötlete támadt. Vértelenebb kísérletezés céljából kis hazánkat is meglátogathatná egy ilyen varázsló. Igen, vértelenebb... mert a csavar is nagyon jó lett :3
Csak tudnám, miért van - sokunknak itt - ilyen komor fantáziája. A csata, kannibál galambok és az enyémben is szörnyet hal egy ember XD Eh, Jolt, hiába, még nem lábaltunk ki az első három hét hangulatából :D
Nem, nem lábaltunk ki, pedig vannak ám még jó kis címek, nem is kevés. :D
TörlésAmúgy a tiedet csak mobilon keresztül tudtam feltölteni, mert sikerült nyomós érvvel elcsenni előlem a laptopot, szóval ha a formázással valami gebasz van, itt az ok. :'D Persze nem fogom javítatlanul hagyni.
Azta! Erre a csavarra nem számítottam! Ötletes lett :D
VálaszTörlés