A nap leszállt, és unokáim a tűz köré telepedtek, várták a mesét a letűnt korokról. A legkisebb felmászott az ölembe és könyörgően nézett rám:
- Nagyi. mesélj még kérlek a Csillogó Városokról.
- Nem, nem, ma különleges évforduló van, a Csillogó Városok végét fogom elmesélni, ahogy nekem is elmesélte az én nagymamám, aki még ott nőtt föl.
A csöppség eltátotta a száját, viszont Sel, a legidősebb, okoskodva közbe szólt:
- Kétszáz éve lett vége a Csillogó városoknak.
- Bizony, kincsem, sok-sok évvel ezelőtt az emberek sokkal többen voltak, és hatalmas Csillogó városokban éltek. A maradványaikat láthatjátok ti is a horizonton. A nagy ágas-bogas fémszerkezetek, egykoron ragyogó üveg paloták voltak telve elektromossággal. Az emberek nem voltak híján semminek, bővelkedtek a tudásban és a javakban. Ketten irányították ezt a csodavilágot, egy férfi és egy nő. Erősebbek és hatalmasabbak voltak, mint akkoriban és azóta bárki. Egyesek úgy vélik, hogy előttük sem volt senkinek ilyen hatalma. Gyönyörűek voltak, és okos vezetők, a bolygó virágzott. Ám egyesek irigyek lettek hatalmukra, szépségükre, erejükre. Megint mások úgy vélték, hogy elvették az emberektől a szabad akaratukat. Sokakat maguk mellé állítottak, és lázadást szítottak vezetőik ellen. A harc reménytelennek tetszett, de elvakultak voltak, nem adták fel. És egyre terjeszkedtek, nem vették észre, hogy ahogy gyengítik vezetőik hatalmát, úgy rombolják le ragyogó városaikat. Mert azok olyannyira szerették, ami fölött rendelkeztek, hogy elkezdtek eggyé válni vele. Már nem egészen voltak emberek, talán sosem voltak teljesen azok, de többek lettek az embernél. Ám elvakult ellenlábasaik tovább rombolták a környezetüket, kitartó haraggal, így sikerül előidézniük a Világégést. A csillogó városok azon az éjszakán sötét haraggal izzottak. És kínok szabdalták az eget, már nem voltak kik megvédjenek minket. Elértük, hogy csak mi maradjunk, de túl gyengék voltunk, az emberiség bizony ki is pusztult volna, ha vezetőink utolsó leheletükkel meg nem mentik maradék híveiket. Mi az ő gyermekeik vagyunk.
Yoh!
VálaszTörlésA felénél járva egy pillanatnyi félreértést követően megjelent előttem egy égbolt, amin emberi maradványok lebegtek a horizont felé :"D De aztán rájöttem, hogy csak az én fantáziám ilyen beteg XD
Mikor végigolvastam, csupán két dologra tudtam gondolni. Meg kéne nézni ismét a Laputát és a Nauszikát XD Esetleg nem volt e kettő közül valamelyik az ihletők közt? Annyira magam előtt láttam őket, vagy megint csak össze-vissza asszociálgatok?
üdv, Zsazsi :3
Hali!
TörlésHát igazság szerint nem ilyesmik ihlették, csupán vonzanak a posztapokaliptikus történetek. :)
De mindenki azt lát bele, amit szeretne ;)
Üdv
Maserati