Henna - Boldog vagyok ennyivel

- Szia!

- Szia.

- Régóta vártál már rám?

- Másfél éve.

- Volt már rosszabb.

- Igaz.

- Ne haragudj!

- Most itt vagy. Bármennyit is kell várnom rád, végül mindig ideérsz.

- Mert mindig feléd tartok.

- Miért?

- Tudod te azt!

- Tudom. Minden pillanatban alig várlak, mégis ha elérsz, oda a tündöklésem.

- Örökös ragyogásod fel sem tűnik már nekik, csak akkor, amikor ellopok egy kicsit belőle.

- Miért lopsz tőlem? Bántani akarsz?!

- Hát nem érted? Elérem, hogy még többen figyeljenek rád! Milliónyi csodálkozó tekintet gyönyörködhet benned, mikor eléd állok. Több mint bármikor máskor!

- Lehet, hogy engem néznek, de téged látnak! Szép szavakkal ámítasz, de önző módon csak magadra akarod irányítani a dicsfényemet! Nélküle kopár vagy és szürke!

- Ezzel nyugtatod magad? Hamis képzelgések egyetlenem! Nélküled én uralom az eget!

- Hagyd abba! Szavaid hazugságban fürödtek és csöpög belőlük a gúny. Szívemet marja mindegyik.

- Ó, drágám! Nem bántanálak sohasem. Ragyogásoddal csak önmagadat vakítottad el, engem nem.

- Senkinek nem otthona a sötétség! Mindenki a fény felé akar haladni! Én vagyok A Fény!

- A nyüzsgő nappali órákban így van kedvesem. Ám mondd csak, ki figyel akkor rád? Talán az irodaházakból kémlelnek vágyakozva... Akárcsak én, miután el kell hagynom téged újra és újra. Úgy sajnállak szerelmem!

- Nem kérek a szánalmas érzelgésedből!

- Magányos vagy. Ezért vársz engem évről-évre. Gyűlölsz, mert eltakarom pár percig a fényed. Vádaskodsz, holott én csak szeretni tudlak. Ám csupán ebben a csodálatos néhány pillanatban van veled valaki, aki nem csak hunyorogva tud rád tekinteni.

- Ugyanolyan magányos vagyok, mint te!

- Ezernyi apró társam segít nekem a sötétben. Látták, hogy nélküled szenvedek a fénytől, ezért eljöttek, hogy amennyire tőlük telik, bevilágítsák fekete világomat.

- Hát ennyire hiányzom?

- Ennyire szeretlek.

- Akkor én boldog vagyok ennyivel.