Hosszas várakozást követően végre megérkezik a forró kávé. Épp csak a számhoz emelem a bögrét, amikor megszólal a telefon éles dallama.
- Helló...? - kérdezem, de belevág a szavamba egy síró női hang.
- Kérem, segítsen! A férjem eszméletlen - hadarja egy szusszal.
- Tessék? - szalad ki a számon. Megnézem a képernyőt. Ismeretlen szám hív. - Elnézést, téves...
- EGY CSAVARHÚZÓ ÁLL KI A MELLKASÁBÓL! - sikítja hisztérikusan. Nem válaszolok azonnal. Jó néhány percbe bele telik, hogy felfogjam, bűncselekmény történt és nem holmi gyerekek szórakoznak. - Nézze meg, hogy lélegzik e még és, hogy van e pulzusa - jelentem ki idegesen a homlokomat dörzsölgetve. A szívem a torkomban zakatol, a bal szemem tikkelni kezd, a gyomrom pedig görcsbe rándul a hirtelen sokktól.
Rövid csend áll be, amit sietős léptek zaja és a vonal recsegése követ.
- Van... van, de gyenge - válaszolja tanácstalanul - Mit csináljak?
- Menjen, keressen tiszta törölközőt és nyomja rá a sebre.
- Törölköző... - ismételgeti, de nem mozdul.
- Gyerünk! - szólok rá erélyesen mielőtt megpróbálom a pincért leinteni. Az azonban még csak rám sem néz a tálcája mögül. Megfordul és elsiet.
- Megvan - hallom a sürgető hangját egy örökkévalóságnak tűnő csend után.
- Rendben. Nyomja, amilyen erősen csak tudja.
- De... még mindig vérzik! - Újból rátör a zokogás.
- Csak csinálja! - utasítom idegesen. - Most pedig mondja el, hogy hívják?
- Mi..? Én.. Lisa vagyok - dadogja nehezen.
- Hol lakik, Lisa? - Most már hadonászok a kezemmel a pult felé.
- Nyolcezer ötvenhárom...
- Ez az - bíztatom annak ellenére, hogy engem is egyre jobban elönt a pánik. Lisa azonban ahelyett hogy folytatná, zihálni és szipogni kezd.
- Van itt valaki... - suttogja alig érthetően. - Nyikorgott az ajtó... - Hallom a távoli hangját, majd elnémul a vonal.
Hű, ez jó szituáció volt! Én meg kemény 300 szó alatt is képes voltam izgulni, és elfelejteni, hogy mi volt a címe, és meglepetésként ért a vége. ^^"
VálaszTörlés