Udinova egyszerűen képtelen volt kivenni, mi történik körülötte. Az események egymásutánja akkora sebességgel sodorta, hogy a világot már percek óta csak egy nagy masszaként érzékelte. Hiába próbált kétségbeesetten belekapaszkodni bármi szilárdba, a massza megfoghatatlan volt. Az emlékek kusza szálai ide-oda lobogva kergetőztek egymással szabadon, rendszertelenül.
Az még rémlett, hogy hatalmas zűrbe keverte magát (mert mikor nem?), meg az is, hogy nem igazán sikerült kimásznia belőle. A többi? Csak homályos folt. Talán nem is volt fontos, hogy megjegyezze. Így is annyi mindent kellett fejben tartania… néha ráfért az idegpályáira a törlés.
A masszából hirtelen kirajzolódott egy arc… egy felettébb ismerős arc. És ekkor beugrott minden. Udinova egy sötét sikátor mélyén ácsorgott egy sárga fényű lámpa melegében, pisztolyát a vele szemben álló alakra szegezve. Az alak mögött két holttest hevert a földön, fejük alatt lassan növekvő vértócsával.
Az ismerős arc aljasan rámosolygott Udonivára.
– Ezt kapom a megmentésedért, tényleg? – A kérdés is csöpögött a gúnytól. A hanghordozás ugyan azt sugallta, hogy Udinova továbbra se eressze le a fegyvert, a mondanivaló azonban elbizonytalanította. Stabilan tartott keze egyszerre csak megremegett, és mire észbe kapott, a pisztolyt már félig leengedte.
Rosszul tette. Abban a pillanatban, hogy a massza végleg alakot öltött és az ismerős archoz egy név társult, tompított hangú pisztolylövést hallott. Először nem értette, miért zuhan. Csak akkor vált világossá a helyzet, amikor a háta keményen az aszfaltnak csapódott, és elöntötte a fájdalom.
Tüdejét szüntelen remegés rázta, torkából valami nedves szökött fel.
– Sosem eszmélsz fel? – csettintett a nyelvével csalódottan az ismerős arc. Bennett. Udinova tágra nyílt szemmel nézett fel rá. Mellkasa megállás nélkül reszketett, torkából fulladozó hangok törtek fel. Bennett ismét mosolyra húzta a száját. – Hogy miért mentettelek meg az imént? Ezt akarod kérdezni, ugye? – Kuncogott. – Mi sem egyszerűbb, drága Udinovám. Én vagyok a riválisod, az én feladatom a megsemmisítésed.
Azzal kihúzva magát, elégedetten elsétált.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése