2017. január 7., szombat

Zsazsogó Nyáplic - Eszmélet


Szürkés-vörös köd foszlányok úsztak át a vászon előtt. A makrobuborék belsejében két armisien lebegett. Mindketten igen fejletlen egyedek voltak. Egyik valamivel idősebb lehetett buroktársánál, hisz bőre elszarusodó hámrétege elég vastag volt már ahhoz, hogy eltakarja belsőszerveit és zölden lüktető keringési rendszerét. Hosszú, ízületek tördelte végtagjaikkal lassú, evező mozdulatokat végeztek. Néha egymásba gabalyodtak, majd egész a burok faláig távolodtak egymástól.

Alattuk, a kéken hajlongó fák árnyékában két vízfejű acaputi pihent. Hátra dőltek, zubogó, amorf alsó fejüket a farukon pihentették. Hátsó nyúlványaikkal időnként csaptak egyet, hogy elriasszák a futurinkákat, akik megpróbáltak leszállni a fejükre, és megcsapolni a sejtplazmájukat.

Távolabb, ahol a dombok és a patak egyetlen sötétvörös masszává folyt össze, felhők gyülekeztek. Élesen felmorajlott a kép, majd egy vörös villanást követően minden elsötétült.

- Vitti, gyere! - Sashi, a barátnőm már nagyon unja magát, de én csak lustán tovább nézem, ahogy a vászon túloldalán lévő lények ijedten tekintgetnek a pompás vihar felé.

- Vitti! - Sashi türelmetlenül megrántja a karomat. - Azt ígérted, valami izgalmas helyre viszel. Van itt még valami vagy csak a TET-20 rendszer menekültjei?

- Jó, menjünk. Úgyse értenéd - vonom meg a vállam, majd beletörődőn Sashit követve elindulok a kijárat felé.

- Ezt az egyet még nézzük meg - fordulok el hirtelen a kijárat előtt jobbra. - Most nyíló állandó kiállítás.

Sashi öt percet ad.

A teremőr leolvassa a karszalagunkat, majd beenged a dupla zsilipes terembe.

Fény, majd egy lebombázott város képe jelenik meg előttem. Emberek rohannak felénk.  A legelöl futó balra mutogat. Lassan elfordítom a fejem.

Egy hatalmas áttetsző fal áll nem messze tőlünk, amin át groteszk óriások bámulnak le ránk. Egyikük felemeli a mellső végtagját és ráüt a falra. A lökéshullámtól a földre kerülök.

Az agyam képtelen feldolgozni a látottakat. Percek is eltelhettek, mire ráeszmél az a haszontalan neurontömeg a koponyámban, hogy most mi lettünk kiállítva.
Megosztás: 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése