2017. január 22., vasárnap

The Nameless One - Szimpátia


- Halló! Meg kell értenie, hogy pontosan mi is történt, uram! Igen, igaza van, a pályám csúcsán úgy viselkedtem, mint egy nyeretlen kétéves. Valóban minden adott volt, csak én szúrtam el. De, hinnie kell nekem, a műsor számomra a legfontosabb dolog volt egészen ma reggelig. Nézze, harmincegy éves vagyok, munkamániás szingli, aki az egyetem óta csak a karrierjét építi. Két évig voltam itt gyakornok, négy évig segédszerkesztő, és csak tavaly kaptam saját műsort. 

Most miért mondja, hogy nem tudom, mi a politikai újságírás? Számtalan remek anyagot csináltam már! Bizony, leleplező, oknyomozó riportok tucatjait! Maga is tudja, többször kaptunk díjat, pont az én kemény stílusomnak köszönhetően.

Szóval arra kíváncsi, hogy most mi volt a baj? Nem volt baj! Minden flottul ment, csak én nem tudtam...

Igen, elszúrtam. Koroknai képviselő vállalta az interjút, a stáb pedig mindent előásott róla. Találtunk mindenfélét, ifjúkori botlásokat, megkérdőjelezhető döntéseket, szokatlan barátságokat, de semmi komolyat. Igaza van, máskor ennyi sem kellett, hogy földbe döngöljem az illetőt. De amikor áttanulmányoztam az anyagot, elkezdtem másként nézni Koroknaira. Már nem csak a karrierista politikust láttam, nem csak az eltaposni való ellenfelet. Megláttam benne egy rendes embert. Olyat, aki jót akar tenni. Tudja, milyen érzés ez? Nem, maga már nem tudja... És amikor bejött a stúdióba, és elkezdtük az élő műsort, nem is tudom, hogy mondjam, de olyan volt vele beszélgetni, annyira természetes, mintha ezer éve ismerném. Nagyon szimpatikus volt...

Értem, szóval nem győztem meg. Most mi lesz, visszarak segédszerkesztőnek? Nem? Hogy ki vagyok rúgva?! Menjen a fenébe, öntelt szemétláda! Én mondok fel, és most leteszem, keresnek a másikon! Ne hívjon vissza!


- Halló! Igen, Szabadkai Eszter! Tartom... Koroknai úr! Minek köszönhetem a hívását? Igen, én is jól éreztem magam. Hát, nem örültek neki. Felmondtam, illetve ki is rúgtak.

Persze, szívesen folytatnám a beszélgetésünket... Igen, este ráérek! Vacsora? Az megfelelne! Nem tegeződnénk végre?
Megosztás: 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése