2017. január 18., szerda

Babu Miriel - Feláldozás


Cipő toccsant a pocsolyában, a férfi elfintorodott, ahogy megérezte a hideg vizet a talpa alatt. A sáros lé beszivárgott lábbelijébe, átáztatva a vékony zoknit.

Újat kéne vennie, de még nem teheti.

Most még nem.

A vegyesbolt csengője vidáman felcsilingelt, mikor a férfi belökte az ajtót. Az eladó vetett egy bizonytalan pillantást a rongyos cipőből szivárgó latyakra, de aztán mosolyt varázsolt az arcára.

- Miben segíthetek?

A férfi zavartan babrálta kopott keménykalapját, szemét végigfuttatta a pultok csábító kínálatán.

Végül csak sóhajtott.

- Maradt még tűzijátéka?

Percek múlván a férfi boldogan rejtette zsebébe a kincset érő dobozt - az üres pénztárcájával együtt.

Már nem törődött a cipőjében cuppogó vízzel, szája szegletében boldog mosollyal rohant haza.


A városra lassan leereszkedett a szürkület, s a szegényes házikóból vidám dudorászás szűrődött ki. A fiatalasszony bár elmerült a házimunkában, a halk ajtócsukódásra azonnal felfigyelt, és mosolyogva sietett férje elé.

A férfi gyengéd csókot nyomott a nő homlokára.

- Milyen napod volt?

A nő válaszolni akart, ám akkor pillantása férje rongyos cipőjére esett, és arcáról lehervadt a mosoly.

- Miért nem vettél új cipőt? - feddte meg a férfit, aki csak megsimította kedvese arcát.

- Fontosabb dolgokra is kell a pénz!

Felesége felháborodott visszavágását megelőzve annak ajkára tette az ujját.

- Megígérem, hogy jövőre veszek, jó?

A nő úgy-ahogy megnyugodott - hisz az új évig alig négy óra volt hátra! -, és az este további része nyugalomban telt.

Elköltötték szegényes vacsorájukat, s éjfél közeledtével már a kályha mellett beszélgettek kamillateát kortyolgatva. A férfi alig bírt a helyén maradni, lopva újra meg újra az órára nézett. Pár perc múlva aztán felpattant, felesége meglepetten pillantott rá.

- Mintha zajt hallottam volna… - Ezzel a férfi kirohant a kertbe.

Pár perc múlva kiáltás harsant.

- Drágám, gyere csak ki!

A nő gyanakodva sietett férje után, aki odakint elkapva a derekát magához ölelte őt…
… és az első színes rakéták arany színbe vonták mosolygó arcukat.
Megosztás: 

2 megjegyzés: