Először semmit sem láttam. Csupa sötétség és némaság, egy
lélek sem volt körülöttem. Akárhova néztem, koromfeketeség. Abban sem voltam
biztos, hogy egyáltalán biztos talajon állok. Olyan volt, mintha a nagy
semmiben lebegnék. A tagjaim ólomsúlyúak voltak, a torkom összeszorult, és a
szemeim is időről időre lecsukódtak. Semmire sem emlékeztem, úgy éreztem, csak
egy üres burok vagyok. Mintha egyik percről a másikra minden gondolatot
kitöröltek volna a fejemből, mintha megállt volna az idő. Nem történt semmi, csak
léteztem.
Aztán megjelent. Először csak derengett, akár egy szellem. Messze volt,
elmosódott emberalaknak tűnt, és bárhogy hunyorogtam, a kép sehogy sem
élesedett ki. De aztán egyre közelebb ért, és sorra ismertem fel a részleteket.
Fehér nyári ruhát viselt, mely tökéletesen kiemelte homokóra alakját. Az anyag
alacsony termete miatt a bokáját verdeste, de neki jól állt. Szőke hajzuhataga
laza fonatban lógott a háta közepéig, ám néhány rakoncátlan tincs kiszabadult,
azok mögül villantak elő borostyán szemei. Az a tekintet elvarázsolt. Elevenen
csillogott, ide-oda cikázott, míg meg nem állapodott rajtam. Akkor halvány
rózsaszín ajkai keskeny, bájos mosolyra húzódtak, meztelen talpai pedig
gyorsabb tempóra váltottak.
Pillanatok alatt odaért hozzám. Pillantása találkozott az enyémmel, ám
bármennyire is akartam, nem tudtam sem megmozdulni, sem megszólalni. A
kérdések, a bókok mind a nyelvem hegyén voltak, ám ott is maradtak. Csak
álltam, és tétlenül követtem minden mozdulatát. Először tétován felemelte a kezét,
mintha egy ijedt vadat próbálna megnyugtatni, majd óvatosan az arcomhoz
érintette hófehér ujjait. Kikerekedett szemekkel meredtem hol rá, hol az
államon végigsimító kezecskén.
Elégedetlen mormogással néztem ugyanazokba a borostyán szemekbe, melyeket
fényes szőke tincsek foglaltak arany keretbe. Lemondóan sóhajtottam. Megint Ő!
– Megtennéd, hogy nem lógatod a hajad az arcomba? Irritál – ültem fel.
Sértetten felfújta az arcát, majd hátradobta loknijait, és elindult a
lépcsőházba vezető ajtó felé. Követtem, és a szemrehányás ellenére sem tudtam
elfelejteni a puha fürtök okozta nyugtató érzést.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése