Egy szeles, téli napon történt.
A legjobb barátnőmmel korzóztunk a Váci utcán, mikor szöget ütött a fejemben egy gondolat. Igazából egy dokumentumfilmet láttam előző este, és most úgy éreztem a csillogó karácsonyi dekorációk közepette, hogy muszáj feltennem a kérdést, amin egész este gondolkodtam.
– Anna, figyuzz – fordulatam a szőke lány felé. A kellemes hangulatú fények kiemelték széltől pirospozsgás arcát, és mélybarna szemét. Mindig csodáltam, hogy hogyan lehet egy ennyire szőke hajú lánynak, ilyen sötét szeme.
– Mi az? – kérdezett vissza, miközben épp egy nemezes bódé kirakatát vizsgálta.
– Mi van akkor, ha mi mindannyian csak agyak vagyunk, és egy virtuális valóságban élünk?
– Már megint valami hülye sorozatot néztél, igaz? – fordult felém fejcsóválva.
Én csak mosolyogva biccentettem, majd folytatta. – Mondtam már a szüleidnek, hogy le kéne téged tiltani arról a csatornáról, mert mindig tiszta hülye leszel tőle napokig – kezdett bele, abba a bizonyos hosszas kiselőadásába, amit már annyiszor végig kellett hallgatnom, de én balga mindig feltettem neki a kérdéseimet.
– Nem, te nem csak egy agy vagy. Nem, nem holmi űrlények bábjai vagyunk. Ha így lenne, biztos vagyok benne, hogy nem hagynák, hogy rájöjjünk. Gondold el, micsoda pánik törne ki, ha kiderülne, hogy ez csupán – tárta szét a karjait, mutatva ezzel az egész körülöttük elfekvő világra – a képzeletünk.
– De mi van akkor, ha hiba csúszott a rendszerbe? – próbáltam belekötni a magyarázatába, de az eltökélt arckifejezéséből ítélve semmi esélyem se volt. – Hogyha mondjuk, félreszámoltak valamit, vagy...
Ekkor olyat csinált, amire nem számítottam: vállba vágott. Méghozzá jó erősen.
– Áu, ezt most miért kaptam? – kérdeztem felháborodottan, miközben az ütés helyét dörzsöltem fájdalmas arccal.
– Szóval fájt, igaz?
– Nagyon fájt – emeltem fel az orrom tettetett sértődöttséggel, de ő csak elégedetten mosolygott.
– Akkor remélem most már tudod, hogy nem csak egy kibaszott agy vagy, egy poros raktár mélyén, befőttesüvegben. – Én pedig kénytelen voltan elfogadni az érvelését, mert úgyse nyerhetek ellene sosem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése