Szita Bence emlékére
Bence az erdőben tér magához. Egy nagydarab férfi a karjában cipeli a sötétben a néma fák alatt. Gyermeki tudata próbálja megérteni, mi történik körülötte, vele. Körbepillant, látja a másik férfit, de őt sem ismeri, fél is tőle, ezért nem szól hozzá sem. Aztán megpillantja Erikát. Őt ismeri, szereti is. Megbízik benne, ezért azt gondolja nincs semmi baj, Erika itt van és vigyáz rá. Ettől egy kicsit megnyugszik, de nem múlik el teljesen a félelem. Érzi, valami nincs rendben. A felnőttek szótlanok, csak gyalogolnak az erdőben, a zseblámpa halvány fénye pedig nem sokat segít, nem elég fényes, hogy elkergesse a szörnyeket a sötétbe.
Amikor végre megállnak, a nagydarab férfi leteszi őt a földre. A talaj furcsán nedves és puha alatta és körülötte Fel akar kelni, de akkor Erika rászól, feküdjön csak le, minden rendben van. Már nem akar szót fogadni, próbál kimászni a sekély kis gödörből, de nem nagyon tud megmozdulni. Amióta Erika megitatta azzal az üdítővel, aminek olyan furcsa íze volt, annyira fáradt és gyenge. Ismét elalszik, talán csak másodpercekre. Mikor feleszmél, hallja, a felnőttek vitáznak. Fojtott, suttogó hangon beszélnek, még ő is alig érti, miről van szó. Erika hangját hallja:
- Azt mondtad, elintézed! Én megfizettelek, te elvégzed, emlékszel?
- Akkor add ide az ásót! - hallja a nagydarab férfi hangját.
Bence nem látja az ásót, azonnal elveszti az eszméletét, amint lecsap rá. A három felnőtt először ott akarja eltemetni, de hiba csúszik a tervükbe, véletlenül találkoznak valakikkel, el kell vinni máshová.
Bence végül egy másik gödörben tér magához. Rémült és dühös. Mindene fáj, a torka, a feje. Alig kap levegőt, a vére szaga a föld illatával keveredik. Mozogni, beszélni nem tud. Érzi, elárulták. Elárulta Erika, akiben ő feltétel nélkül megbízott. Talán már érzi, meg fog halni, de hogy is foghatna fel ilyesmit egy gyerek? Eltemetik, a morzsalékos, vérszagú földben fullad meg.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése