Higgy nekem, a legjobb nem álmodni semmit. Bár tudtam volna ezt már fiatalon is!
El akarom mesélni Neked, hogy megérts, hogy tanulj belőle. A jövőnkért, ha van még! Úgy szeretném, ha hinnél nekem!
Az egyetem alatt kezdődött, akkor álmodtam először róla. Gondolom, Te sem emlékszel pontosan az álmaidra. Hát én sem! Egy jellegzetes pillanat, egy meghatározó elem marad csak meg ébredés után, és az érzés, amit az álom maga után hagy benned.
Ez is olyan volt először. Csak arra emlékeztem, hogy a Sárkányról álmodtam. A rettegés volt az érzés, amit az álom után maradt, és én azt reméltem, soha többe nem álmodok hasonlót. Nem így lett. Az álom befészkelte magát a lelkembe, és egyre gyakrabban tért vissza.
Álmomban mind többször láttam a Sárkányt. Hatalmas volt, és még nagyobb volt az étvágya. Fel akarta falni a világot, amit meg nem tudott bekebelezni, el akarta hamvasztani. A szeme, a torka izzó kohó volt. A szája mohó kemence. Minél többször láttam, annál jobban rettegtem tőle, és egyre szomorúbb, reménytelenebb lett minden ébren töltött percem is. Mintha az álombéli Sárkány felfalt volna minden jót és szépet, ami bennem volt. Álmomban láttam Őt, ahogy egy emelvényen áll és üvölt. Emberek hallgatták, és a hangja, amitől megrázkódott a föld, elvette az eszüket, emberségüket. Láttam, ahogy tüze egész városokat lobbant lángra, mohósága egész nemzeteket emészt el. És amikor ébren is megláttam a Sárkányt tudtam, az álom igaz, a jövőt látom.
Próbáltam elmondani, figyelmeztetni, de nem hittek nekem Hiába mondtam bárkinek, hogy ő nem az, akinek látszik, hanem a Sárkány, őrültnek néztek. Talán tehettem volna valamit, megölhettem volna, mielőtt így megnőtt a hatalma, de gyáva voltam. Féltem a Sárkánytól, a szolgáitól.
Itt, az elmegyógyintézetben már nem álmodok róla. A gyógyszerek segítenek. De ha jön friss újság, a Sárkány van a címlapon, őt hallom rádióból is, Adolf Hitlert!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése