2016. november 13., vasárnap

Babu Miriel - Puha haj


Egyszer volt, hol nem volt, a Smaragderdő közepén, ahol a fák levelei fénylő kristályok voltak, élt egyszer egy hercegnő. Aranyszín, selymes hajának híre az egész világot bejárta, telt idomai férfiak ezreinek szívét hódították meg. Hercegek és nemesek sóhajtoztak a képe felett vágyakozva, néhányan egész királyságukat adták volna azért, hogy a fényes, zöld szemek egyszer is rájuk tekintsenek. Üzentek a hercegnőnek, aranyat, nemes paripákat küldtek neki, szolgáikkal tolmácsoltatták szerelemtől fűtött szavaikat, de válasz egyszer sem érkezett. A kincsekkel megpakolt hintók érintetlenül tértek vissza útjukról.

Ám élt akkoriban egy fiatal legény az erdő mellett. Járta a hegyeket, forrásvizet ivott és szarvasokkal vándorolt, szíve tiszta és sértetlen volt. Egyszer, mikor a fiúnak a Smaragderdő mellett vezetett el az útja, kerékzörgés ütötte meg fülét. Várt, és hamarosan megpillantotta a közeledő hintót. Aranyozott tetején megcsillant a lemenő nap fénye, a bakon letört, szomorú kocsis ült. A fiú, mivelhogy igen elszomorította a látvány, megállította a kocsit.

- Mi lelte, uram, hogy ily szörnyen búsul?

A kocsis elmesélte a történteket, a hercegnő elutasítását. - Nézze, itt van a kép, szépsége a Nap fényét is túlragyogja! - nyújtott át egy tenyérnyi festményt a fiúnak. Annak szívében láng gyúlt, amint megpillantotta a lányt.

Aznap éjjel álma nyugtalan volt, szeme állandóan a csillagokban kutatott, keresve a választ szíve ki nem mondott kérdéseire.

Másnap felkerekedett, szívében egyetlen céllal tért be Smaragderdő fái közé. Tiszta vágy vezette, ahogy órákon át bolyongott az erdőben. Ám nem adta fel, egészen napnyugtáig kutatott hajthatatlanul. Akkor arany fény szökött át a fák között, utat mutatva a fiúnak. Apró palota magasodott egy kis tisztáson, kapuja nyitva állt. A fiú ámulva lépett fel a lépcsőn, ahol a hercegnő várta mosolyogva.

A fiú pedig elnyerte a hercegnő szerelmét, mert egyedül ő tette meg, hogy személyesen látogatta meg, s ezzel bizonyította, bármit megadna az igaz szerelemért.

Boldogan éltek tovább a Smaragderdőben… Nos, örökké.
Megosztás: 

1 megjegyzés: