2016. november 23., szerda

A. T. Jolt - A létezés bizonyítéka


Stinger egy civil szemszögéből

Óvatos, megfontolt és teljesen hangtalan léptekkel haladt a folyosón. Akár egy árnyék. Sötét öltözetével és egyszerű frizurájával cseppet sem lógott ki a tömegből, én valamiért mégis azonnal kiszúrtam. Nem úgy viselkedett, mint a mellette elhaladó emberek. Másképp mozgott, másképp szemlélte a környezetét. Mintha… nem is e világ szülötte lett volna, hanem egy idegen, emberi külsővel.

Senki más nem vette észre rajtam kívül. Úgy mentek el mellette, hogy még csak rá sem tekintettek. Alig néhány perc leforgása alatt több igyekvő szaladt neki, ért a vállához. Némelyikük visszafordult, elmormolt egy bocsit, valaki még erre sem volt hajlandó. Mintha azt hitték volna, hogy saját lábukban botlottak meg. Ő… az árnyék gondtalanul tűrte, mint aki hozzászokott ehhez. Sőt, arcán apró mosoly játszott. Úgy viselkedett, mint aki örül annak, hogy nem veszik észre. Vajon mit szólna hozzá, ha megtudná, hogy én igenis észrevettem?

Próbáltam takarásban maradni, hogy még véletlenül se tűnjek fel neki. Paranoiásnak tűnt, és olyan alaposan, olyan minden négyzetcentimétert végigmérő tekintettel vizsgálódott, hogy az már inkább abnormálisnak tűnt.

Ahogy egyre hosszabb ideig figyeltem, úgy vált az egész egyre bizarrabbá. A lépései lassultak, nehézkesebbé váltak. Tartása görbülni látszott, és ha kicsit jobban odafigyeltem, láttam, hogy remeg. Arcára csak akkor nyertem rálátást, amikor épp hátrafordult egy pillanatra, de minden egyes újabb hátratekintés alkalmával sápadtabb és nyúzottabb arc kémlelt körbe. Az az acélozott szempár kezdett veszíteni az éléből, nekem pedig fogalmam sem volt, mire véljem mindezt.

A metrólejárónál megtorpant. Remegő kezét használva megtámaszkodott egy fél másodpercre, talán hogy kifújja magát, aztán folytatta az útját lefelé a lépcsőn. A keze kicsiny, de annál feltűnőbb vérfoltot hagyott. Senki sem figyelt fel rá. Pedig nagyon is ott volt. Ha másképp is járt, mint mi, ha másképp is tekintett a világra, mint mi, ugyanúgy vérzett, mint bárki.

Nemcsak a vérfoltot hagyta ott aznap, hanem a nevét is. És mindenki elszalasztotta.
Megosztás: 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése