- Biztos csak azért piszkál, mert teljesen beléd van zúgva - súgta Klau, miután Benedek Kristófot és még néhány srácot követve kisétált a teremből, és hosszan sóhajtott egyet, ahogy a filmekben látta. Rebeka eközben összegyűjtötte a tolltartójából kihullott ceruzákat és filctollakat.
Nem akarta újból elismételni, hogy szerinte egyáltalán nem erről van szó, mert láthatóan barátnőjét megfertőzte a sorozat+-os szappanoperák és a Story5-ös melodrámák. Benedek simán csak azért szól hozzá, hogy aztán a haverjaival jól kinevethessék. Rendkívül idegesítő. Soha nem tudja, min nevetnek, mit mondott rosszul vagy egyáltalán... szegény fiúk. Semmi humorérzékük. Annyira van értelme mind a Jean vicceknek. Azaz semmi. Sem a kanári kifacsarása, sem a tolltartó lelökése vagy a copfok gyeplőként való használata nem vicces.
Becsöngettek, a fiúk csapatostul elvonultak a lányok sorai közt az utolsó padok felé. A másik klikk közül páran sokatmondónak szánt vihogásba kezdett, Klau próbálta nem feltűnően bámulni Kristófot, míg Rebeka rájuk se hederített. Az ajtót figyelte, hogy mikor lép be a tanár. Benedek hirtelen felkapta Rebeka tollát, és egy X-et firkantott a füzetére.
A lány nem nézett utána. A tanár érkezését se vette észre, automatikusan követte az osztályt, ahogy a jelentéshez vigyázzba álltak. A két vonalkát bámulta a füzetborítóján, majd lassan kezébe vette a tollat és kiegészítette egy D-vel. Egy fokkal jobb, de még nem az igazi. Később majd rajzol rá valamit, mondjuk egy fekete macskát. Átsatírozza az egészet, és nem fog látszódni semmi az X-ből. Vagy egy Napot vagy... de mit válaszolhatott volna? Vajon miért csinálta ezt Benedek? Talán az X jelöli a kincset. Így akarta volna elkérni a jegyzeteit?
Lopva hátrapillantott. A fiúk épp úgy tettek, mintha érdekelné őket a matematika óra, mind egyenesen a tanárra bámult. Igaz, ha a tanár helyett a táblát bámulták volna, talán még el is hitte volna, hogy figyelnek. Nem, valószínűleg csak túl sokat gondolkodott rajta. Egyszerűen ez volt a legkönnyebb és leggyorsabb jel, amit Benedek oda tudott firkantani. Talán még jó is, hogy többre nem volt ideje. Nem fogja kipróbálni, mit tennének a füzetével, ha odaadná nekik. Telefirkálnák, és kitépkednék pár lapját.
- Ez csak szerelem, igaz? - nagyot sóhajtott, majd visszafordult a tábla felé. - Majd kinövi - tette hozzá, ahogy nagyanyja szokta vót mondani mindig.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése