Billy don't be a hero
Kora hajnal van, a vasútállomáson nyüzsögnek az emberek. Egyenruhások lassan, zörögve befut egy vonat. A fiatal katonák, akik az első bevetésükre mennek izgatottan szálnak fel, vannak akik még tétlenkednek, vagy utoljára megölekik a menyasszonyukat. Végül mindenki kénytelen felszállni
A legtöbb nő keservesen sír, van aki mosolyogni próbál, és biztatja magát, hogy minden rendben lesz. Az egyik menyasszony kérleli a vőlegényét.
– Billy, ne legyél hős! Gyere vissza és vegyél feleségül! Kérlek Billy, ne tedd ezt velem. Elmész, itthagysz én meg itthon izgulok. És ha meghalsz? – aggódva tördeli az ujjait, zsebkendőjével törölgeti a könnyeit. Billy a vonat ablakán hajol ki, úgy öleli át a nőt. Megígéri neki, hogy nem lesz semmi baj, haza fog jönni, ha vége a háborúnak és elveszi feleségül.
– Igen, An. És lesz három szép kislányunk. Vissza fogok jönni – kisöpri a lány barna haját az arcából és megcsókolja. A vonat füttyentésére szétrebbenek, majd lassan zakatolva kizötyög az állomásról a fekete gépszörny. An sír, integet a zsebkendőjével. Addig néz a párja után, amíg látja a vonat füstjét, majd elindul haza a szüleihez. Otthon, a békés családi házban minden egyes nap egy évnek tűnik. Ahányszor kopog valaki, azt hiszi a postás jön, hogy értesítsék szerelme haláláról.
...
– Katonák! – harsogja az őrmester – Beszorítottak minket ide, de mi nem adjuk fel! – apró mosoly jelenik meg az arcán majd folytatja – megrohamozzuk őket, persze csak képletesen. Ki vállalja, hogy kioson pár társával és hátulról megtámadja őket? – az utolsó szavakat olyan hangosan mondta, hogy akár az ellenség is hallhatta volna, szerencse, hogy mélyen a föld alatt voltak. Senki nem jelentkezett – Hősök lesztek! – próbálta ösztönözni őket. Billy, elfelejtve menyasszonya szavait elvállalta.
...
Másnap egy levél érkezett. An már akkor sírt, mikor meglátta, hogy ki küldte. Az állt a levélben, hogy elesett, de büszkének kell lennünk rá, mert hősként halt meg.
Ann elhajította a levelet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése