A gyertyák pislákoló fénye töltötte meg a kastély étkezőjét, lángjuk táncoló árnyakat varázsolt a falra. Egy hosszú asztal végében két alak ült, bizalmasan összedugva a fejüket. Egyikük egy karcsú, gyönyörű teremtés, halovány bőrét ragyogóvá varázsolta a gyertyafény, gesztenyeszín haját finoman sodorgatta apró, kecses ujjai között. A vele szemben ülő elvarázsolva figyelte arca minden rezdülését, szemét le sem vége a nő puha ajkairól.
Ám a hölgy társasága nem közönséges ember volt. Szépséggel szemben a Szörnyeteg ült, busa fejét durva öklén pihentetve, s elbűvölve hallgatta a nő szavait. De hirtelen, mintha csillag gyúlt volna az égen, úgy csillant fel a szeme. Ujját Szépség ajkára helyezte, mire az megszeppenten elhallgatott.
A Hold bekukkantott a kastély ablakán, egy csókban összefonódó párra vetve fényét. Az immár emberré változott Szörnyeteg mohón csókolta Szépség ajkát, ujjai annak derekát szorították vad hévvel.
– Szeretlek, Szépség, szeretlek, és mindörökké szeretni foglak – fogadkozott Szörnyeteg, homlokát a nőének támasztva, szőke tincsei megcirógatták Szépség fehér homlokát.
S ekkor a Hold ijedten elbújt az égen úszó szürke felhők mögött, és Szépség ajka kegyetlen mosolyra húzódott. Szeme feketébe fordult, és a Szörnyeteg ijedten vette észre a szuroksötét íriszekben saját sápadt arcát.
– Szépség... – suttogta halálra váltan.
– Sss, hercegem – búgta halkan a nő, ujjaival megcirógatva a férfi arccsontjait, majd vadul megcsókolta. Szörnyeteg érezte, ahogy elpattan benne valami, és nem tudott küzdeni a nő varázsa ellen. Mind jobban belesüllyedt a csók okozva mámorba, mereven állva Szépség előtt.
Szépség elengedte Szörnyeteget, szétváló ajkaik között éles, fehér fény tört elő. A nő áhítattal emelte a sugarak alá a kezét, szeme mohón csillogott. Óvatosan közelebb hajolt a fénygömbhöz, ajkait nem égették a forró sugarak, ahogy eltűntek közöttük.
Szépség elégedetten sóhajtott, a lélek nélkül maradt Szörnyeteg pedig üveges szemmel, szürke arccal zuhant a földre. Szépség még egyszer lepillantott rá, majd vad rikoltással, fekete rózsaszirmok tengerét hagyva maga után örökre eltűnt a kastélyból.
Vöröske kikerekedett szemekkel bámulja épp a képernyőt! és legbelül nagyon irigykedik. ;) Gondoltam én is, hogy Szépség, akkor legyen Belle, de végül elvetettem. Te viszont olyan oldaláról ragadtad meg, hogy már másodszorra olvasom újra, és szerintem nem ez lesz az utolsó alkalom.
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy sikerült elérnem ezt a hatást ^^ Kicsit féltem ettől a címtől, de őszintén, szerintem ez lett a legjobb.
TörlésÉs ha már Vöröske, mikor olvashatunk tőle a Kuckóban? ^^
A címtől függ. Egyelőre nem tervezek neki külön történetet :')
Törlés