A Balaton lágyan csillogott a délutáni Nap fényében, az ég virító kékben tündökölt. Apró, fodros bárányfelhők nézegették magukat a víztükörben, minek tökéletességét néha egy-egy fürdőző törte meg. Ahogy kitekintettek a partra, még több strandolót pillanthattak meg, a vidám, színes forgatag vízpermetet fröcskölve élvezte a melegben való hűsölést. A szél nem mozdult, a Nap forró sugarai megcirógatták a dermedt fák leveleit.
Ám ez csak a vihar előtti csend volt.
Délnyugat felől sűrű felhőtömegek gyülekeztek a horizontot súroló fák felett, nem is sejtetve a veszedelmet, amit magukban hordoznak. Lassan, kitartóan és fékezhetetlenül nyomultak előre, percről percre nagyobb területet hódítva meg az ég kékjéből.
Egy csónak futott ki a náddal szegélyezett kikötőből, szirénázva rohanva a szomszéd kikötőbe. A strandolók egy emberként fordultak utána, ám a nád hamarosan ismét eltakarta előlük.
A nyílt vízen cirkáló vitorlások lassan bevonták fehér leplüket, csendesen megindulva a part felé, s a felhők csatasorba rendeződtek.
Előhírnökként a Szelet küldték. Szél hidegen és fürgén sepert végig a vízen, majd kifutott a partra, mindenfelé hirdetve az üzenetet: itt a vihar! Megkergette az elsőként észbe kapó fürdőzőket, elrabolt néhány törülközőt, és figyelmeztetőn megtépkedte a magasabb fák koronáját. Lomb- és szélzúgás, lepedőcsattogás töltötte meg a partmenti kisvárost.
A Szél üzenete után kitört az égiháború. A felhők katonái jeges vízcseppekként vetették magukat a tájra, felborzolták a Balaton vizét, keményen csattantak háztetőkön, betonon és szélvédőn, elhatározva, kimosdatják a koszból a világot. Elárasztották az utakat, akadályozva a forgalmat, vízesésként peregtek le a fák leveleiről. Elpáholták a késve menekülő strandolókat, és mint az özönvíz, lepték el a tájat.
A viharfelhők éhes fenevadként kebelezték be a partot, dörögve-morogva nyomultak előre, maguk előtt hajtva madarakat, autósokat. A Felhőlovasok szilárd kézzel fogták szürke, zabolátlan paripáikat, súlyos villámaikkal irányítva őket előre. Egyetlen elsöprő támadással száműzték a Napot az égről, felfrissítve a fülledt tájat, őrjöngő táncra hívva a fákat.
Seregük megállíthatatlan volt.
Ahj, annyira jól sikerült elkapnod a balatoni viharok jellegzetes magával ragadó és... ah, hiányzik a Balaton! Idén sajnos nem jutottam/jutok le, pedig nyaranta Szigliget és Tihany volt a második és a harmadik otthonom. Viszont innét, Hévízről is látni/hallani lehet, ha Keszthely táján tombol a vihar. A kutya meg teljesen be van tojva XD Minap is volt egy csodás égiháború. Csak úgy cikáztak a gyönyörű villámok!
VálaszTörlésEgyetlen jó Hévízben, hogy vihar után itt nem bújnak elő azok a rusnya barna meztelencsigák. Ismered őket?
S leírásaid nagyon szépek voltak, különösen a felhős kép tetszett :) meg úgy az egész
Volt alapanyag, mivel már másodszorra lepett meg minket így a vihar - igaz, másodszorra sikerült meglógni előle, hála a szirénázó vízimentőnek.
VálaszTörlésViszont csak kétszer tudtunk fürödni, mivel utána betegek lettünk :(
Meg volt jégeső is, egyik rokonunktól visszafele kapott el. Hát az tényleg félelmetes volt. Ideges autósok, dugó, a jég úgy veri a szélvédőt, hogy a saját hangodat nem hallod... Nem volt túl kellemes.
Nagyon jó lett. (:
VálaszTörlés