2016. július 21., csütörtök

Zsazsogó Nyáplic - Meghívás a Pokolból


A sötét alabástrom oszlopok alatt két bukott angyal sétált végig. Egyikük kezében kristály hegyű lándzsa, a Pokol tüze vérvörösre színezte. Társa hajlított kardot viselt. 

– Egyre otthonosabb – jegyezte meg mély, dallamos hangján a lándzsás. A Pokol valóban sokat változott, mióta a lázadásuk után száműzték őket. Akkor csupán tűz volt mindenütt. A sötét vizek felszíne forrt, óriási lánghalak emelkedtek ki belőlük és futótűz szerű nádasok takarták őket az érkezők elől. A földet izzó hamu takarta. A levegő olyan meleg volt, hogy minden egyes lélegzetvételnél felgyulladt a tüdejükben. Néhány elszenesedett fán túlvilági héják és keselyűtestű, emberfejű szörnyek tanyáztak, hogy obszcén és gúnyos kiáltásokat vágjanak a fejükhöz.

Miután a bukott seregeknek sikerült összeszedniük magukat a Sátán gyűlést rendelt el. Égtek a bosszúvágytól, de voltak néhányan, akik beletörődtek a vereségükbe és az új helyzettel próbáltak tovább élni. Végre nem Isten szolgái, nem kell a mennyei kórusban zengedezniük a dicsőségéről. Őket, akik megelégedtek a Pokollal és nem akartak ismét harcba bocsátkozni a menyei seregekkel társaik egy legyintéssel elintézték. Felesleges lett volna még feléjük is gyűlölködni vagy megvetést érezni.

Ádám és Éva még csak épp túl volt a bűnbeesésen, így nem számíthattak túl sok dolgos kézre ezek a bukott angyalok, akik a mennyekben is Isten lélegzetelállító palotáit és a többi kórista otthonait tervezték, de az évek múlásával egyre több lélek érkezett a Pokolba. Néhányukat kiragadták a Pokol tüzeként is ismert jelenség karmai közül, hogy néhány évtizeden át dolgoztassák őket új birodalmuk építményei körül.

A két angyal elért a hatalmas szentély kapujába, ahol további két társuk várakozott. 

– Elkészült a nagy mű – lelkendezett egyikük, kezében sistergő vászonszatyrot tartva. – Kara Hell – szólt a lándzsáshoz –, ezeket rád bízom. Azon testvéreink részére készültek, akik most a Föld levegőét rontják. A Sátán leghatalmasabb templomának megnyitóján mindannyiuknak jelen kell lenniük.

A lándzsás átvette a puttonyt, s azonnal le is ejtette a hamuba, olyan súlyos volt.

– Selva Riu, neked ezt a gyémántból készültet adom, hogy eljuttasd a parancsnokunknak. Most épp álruhában járja végig a Pokol bugyrait. Remélem, időben megtalálod.

A két szárnyas lény bólintott, majd elindultak, hogy minden címzetthez eljuttassák a meghívást a Pokolból.
Megosztás: 

4 megjegyzés:

  1. Először én is angyalokról akartam írni... De mivel úgy sem lett volna ilyen jó mint a tued, remekül döntöttem :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Először nem tudtam, miről írjak. A másik két címnél valahogy könnyebb volt, mert alapból többet engedett a fantáziának. Aztán megláttam Milton Elveszett Paradicsomát az asztal sarkán, és végül angyalos lett ^.^"
      A dicséretet köszönöm, de döntés ide vagy oda, jó lett az is! ;)

      Törlés
  2. A nevek, a nevek. Nagyon hangzatosak ^^ És azt a bizonyos meghívást is úgy értelmezted, ahogy nekem eszembe sem jutott volna - főleg, hogy Constantine ott terpeszkedik az agyam legrejtettebb zugaiban is -! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *Hehe* Könnyű a nevekkel játszadozni, ha kell még plusz/mínusz egy szó ;)
      Akartam már valamit, ami feldobja egy kicsit azt a pokoli hangulatot az Alvilágban :'3

      Törlés