A sötét alabástrom oszlopok alatt két bukott angyal sétált végig.
Egyikük kezében kristály hegyű lándzsa, a Pokol tüze vérvörösre színezte. Társa
hajlított kardot viselt.
– Egyre otthonosabb – jegyezte meg mély, dallamos hangján a
lándzsás. A Pokol valóban sokat változott, mióta a lázadásuk után száműzték
őket. Akkor csupán tűz volt mindenütt. A sötét vizek felszíne forrt, óriási
lánghalak emelkedtek ki belőlük és futótűz szerű nádasok takarták őket az
érkezők elől. A földet izzó hamu takarta. A levegő olyan meleg volt, hogy
minden egyes lélegzetvételnél felgyulladt a tüdejükben. Néhány elszenesedett
fán túlvilági héják és keselyűtestű, emberfejű szörnyek tanyáztak, hogy obszcén
és gúnyos kiáltásokat vágjanak a fejükhöz.
Miután a bukott seregeknek sikerült összeszedniük magukat a
Sátán gyűlést rendelt el. Égtek a bosszúvágytól, de voltak néhányan, akik
beletörődtek a vereségükbe és az új helyzettel próbáltak tovább élni. Végre nem
Isten szolgái, nem kell a mennyei kórusban zengedezniük a dicsőségéről. Őket,
akik megelégedtek a Pokollal és nem akartak ismét harcba bocsátkozni a menyei
seregekkel társaik egy legyintéssel elintézték. Felesleges lett volna még
feléjük is gyűlölködni vagy megvetést érezni.
Ádám és Éva még csak épp túl volt a bűnbeesésen, így nem
számíthattak túl sok dolgos kézre ezek a bukott angyalok, akik a mennyekben is
Isten lélegzetelállító palotáit és a többi kórista otthonait tervezték, de az
évek múlásával egyre több lélek érkezett a Pokolba. Néhányukat kiragadták a
Pokol tüzeként is ismert jelenség karmai közül, hogy néhány évtizeden át
dolgoztassák őket új birodalmuk építményei körül.
A két angyal elért a hatalmas szentély kapujába, ahol
további két társuk várakozott.
– Elkészült a nagy mű – lelkendezett egyikük, kezében
sistergő vászonszatyrot tartva. – Kara Hell – szólt a lándzsáshoz –, ezeket rád
bízom. Azon testvéreink részére készültek, akik most a Föld levegőét rontják. A
Sátán leghatalmasabb templomának megnyitóján mindannyiuknak jelen kell lenniük.
A lándzsás átvette a puttonyt, s azonnal le is ejtette a
hamuba, olyan súlyos volt.
– Selva Riu, neked ezt a gyémántból készültet adom, hogy
eljuttasd a parancsnokunknak. Most épp álruhában járja végig a Pokol bugyrait.
Remélem, időben megtalálod.
A két szárnyas lény bólintott, majd elindultak, hogy minden
címzetthez eljuttassák a meghívást a Pokolból.
Először én is angyalokról akartam írni... De mivel úgy sem lett volna ilyen jó mint a tued, remekül döntöttem :D
VálaszTörlésElőször nem tudtam, miről írjak. A másik két címnél valahogy könnyebb volt, mert alapból többet engedett a fantáziának. Aztán megláttam Milton Elveszett Paradicsomát az asztal sarkán, és végül angyalos lett ^.^"
TörlésA dicséretet köszönöm, de döntés ide vagy oda, jó lett az is! ;)
A nevek, a nevek. Nagyon hangzatosak ^^ És azt a bizonyos meghívást is úgy értelmezted, ahogy nekem eszembe sem jutott volna - főleg, hogy Constantine ott terpeszkedik az agyam legrejtettebb zugaiban is -! ;)
VálaszTörlés*Hehe* Könnyű a nevekkel játszadozni, ha kell még plusz/mínusz egy szó ;)
TörlésAkartam már valamit, ami feldobja egy kicsit azt a pokoli hangulatot az Alvilágban :'3