Most találtam rá erre a számítógépes játékra, de rögtön
beleszerettem. Gyönyörű grafikájú, nem is látom a pixeleket. Már egy órája
ezzel játszom, a barátaim próbálkoztak, hogy kirángassanak innen, de nem
sikerült nekik. Pedig azt a filmet néztük volna moziban, amire két évet vártam
már. Annyira akartam látni! De valahogy a játék nem engedett el.
Az egész egy fantáziabirodalomban játszódik, kicsit olyan, mint a Trónok Harca.
Középkori szenny, és bűz az egész. Utcai gyilkosok, egyszerű rablók. Ellenük
kell harcolni. A karakterem egy katona. Még csak nem is a király testőrségébe
tartozik, viszont nem is szabadlovag. Ő a nagybetűs Senki. Senki sem ismeri,
senki nem tudja róla, hogy ki ő pontosan. Még én sem. Sose láttam még az arcát.
Mikor előszőr rákattintottam a játék hirdetésére, talán még az igazi mocsok
szagát is érezni véltem, elhomályosult a látásom és csak vért láttam mindenhol.
De nem tartott sokáig, és nem is tudott eltéríteni attól, hogy regisztráljak.
Mikor elkezdtem megadni az adataimat, nagyon meglepődtem. Kíváncsiak voltak a
magasságomra, a súlyomra… Nem értettem minek ehhez a játékhoz ilyen. De
rendben. Megadtam. Nem tudom miért tettem, hiszen anyumék megtanítottak az
internet használatára. De mikor hamis adatokat akartam beírni, valami megállított.
Talán a kisangyal volt a vállamon. Vagy az ördög.
Már az ötödik óra végén jártam, a karakteremet, név híján
Bélának hívtam, de nem nagyon tetszett neki. Ezt onnan tudom, hogy feldobott
egy kis ablakot, hogy azt a nevet akarja, ami az én igazi nevem. Így lett
Krisztián. Nem nagyon foglalkoztatott ez a kis incidens, játszottam tovább. Már
kettő zsebtolvajt elkaptam úgy, hogy semmilyen sebet nem szereztem. Azonban ez
már egy nehezebb pálya volt. A csatorna bűze facsarta az orrom, az alkonyati
fényben nehezen láttam. Egy gyilkost üldöztem. A város legszegényebb részein
szaladtam keresztül, utolértem a férfit. Hátulról belémszúrtak egy kést. A
katona rám nézett.
Majd mindketten összerogytunk. Holtan.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése