Gondolkodtam. Gáz lenne, ha a saját munkáimat is feltüntetném itt? Úgy értem, eredetileg csak magam akartam ezt a kihívást csinálni, de aztán úgy döntöttem, miért ne oszthatnám meg másokkal is? Nagy örömmel tölt el, hogy vannak érdeklődők, egyébként. Köszönöm a jelentkezőknek!
Végül is, nincsenek tétek, úgyhogy talán feltölthetem ide én is az irományaimat.
Blake arra ébred, hogy mindjárt
kirobban az agya a helyéről. A rémület okozta lendület hatására azonnal felül,
de rögtön meg is bánja; a valamiért a szokottnál is erősebb gravitáció
visszarántja. Szerencséje, hogy puha paplan fogadja, amelyen mintha egy vékony,
száradófélben levő nyálcsík mutatkozna. Remegő ujjait a szájához emeli, és
fintorogva állapítja meg, hogy az arca ragacsos a nyálától, mely igencsak
szokatlan szagot áraszt.
Hiába pislog megállás nélkül, a
fáradtságot sehogy sem tudja kisöpörni önmagából. Mély sóhajokkal tölti meg a
szoba száraz levegőjét, miközben tekintetével a plafonon végighúzódó
repedéseket vizsgálgatja. A félig leengedett redőnyön keresztül élesen tűz befelé
a napfény, furcsa derengésbe burkolva az egész helyiséget. Minden olyan
nagyon-nagyon fehér. És tiszta.
Blake lélegzete hirtelen a torkán
akad, és olyan hirtelen ül fel (immáron másodszor), hogy a szoba legalább
háromszor fordul körbe. Mit sem törődve a lüktetéssel és az iszonyú
szomjúsággal, azonnal lerúgja magáról a takarót, és nekiáll felmérni
környezetét.
A falak, a bútorok, a szagok… ez
nem az ő szobája, és nem is Duke-é. Ő sokkal trehányabb ennél, éppen ezért
sötétek a falak, hogy valamelyest fedjék a káoszt. Blake vesz pár mély levegőt,
és megáll a helyiség kellős közepén. Hallgatózik. A ház szinte már
kísértetiesen csendes.
Oké, gondolkozz, parancsol önmagára, miközben tenyerét sajgó
homlokára tapasztja. A torka kapar minden egyes szájon vett lélegzet közben.
Talán még sosem volt ennyire szomjas, mint most. Újra és újra körbetekint,
kiles az ablakon, de semmit sem bélyegez ismerősnek. Hol a pokolban lehet? És
ami még ennél is fontosabb: hogyan került ide?
Igyekszik
végigpörgetni a tegnap eseményeit, de a sajgás olyan szinten az emlékeire
telepedett, hogy képtelen bármit is előhívni. Annyi még rémlik, hogy a haverok
meghívták egy kertibuliba, hogy sütögessenek. Valaki hozott egy karton sört,
aztán Duke kitalálta, hogy játszanak… ivópárbajt.
Ismét körbetekint, és megállapítja:
valószínűleg ő nyert. Duke-kal ivópárbajt játszani életveszélyes.
– Oh, baszki…
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése