A Tűz börtöne előzménytörténethez írt 300-as
Elodie Nova érdekes ember volt. Felettébb idegesítő, de érdekes. Olyannyira érdekes, hogy a Tűz több alkalommal is fontolóra vette: ha sikerül… nem, amint sikerül levedlenie ezeket a megszégyenítő láncokat, kevésbé fájdalmas módon taszítja át a túlvilágra. Persze ábrándozhatott ő ilyen kielégítő képekről, sajnos ideje volt belátnia, hogy amíg a Halál el nem jön a nőért személyesen, tehetetlen marad. De reménykedni szabad.
Elodie Nova érdekes ember volt. Felettébb idegesítő, de érdekes. Olyannyira érdekes, hogy a Tűz több alkalommal is fontolóra vette: ha sikerül… nem, amint sikerül levedlenie ezeket a megszégyenítő láncokat, kevésbé fájdalmas módon taszítja át a túlvilágra. Persze ábrándozhatott ő ilyen kielégítő képekről, sajnos ideje volt belátnia, hogy amíg a Halál el nem jön a nőért személyesen, tehetetlen marad. De reménykedni szabad.
Amióta kirekesztette őt a tudatából és elzárta előle minden
gondolatát, állandóan éberen kellett figyelnie, ha tisztában szándékozott lenni
a fejleményekkel. Keserű helyzete ellenére ő azért türelmesen várt és reménykedett.
Elvégre nem szabad, hogy elszalassza a lehetőséget! Nem mintha eddig adódott
volna bármi is. Majd lesz. Biztos volt benne.
Nova ugyanis keresett valamit. Valamit, amiért a fejét is
penge alá hajtotta volna. Mi az? –
kérdezte a Tűz, választ persze sosem kapott. Nova kiszámíthatatlan volt, egy
megfejthetetlen enigma; minden lépése, minden cselekedete meglepte őt, így ha
igazán erőlködött se jött rá a nő vágyának tárgyára. Ez ugyan bosszantotta, de korántsem
annyira, mint allegorikus testét borító, nehéz láncai.
Nova egyre vakmerőbb tettekre sarkallta magát, egyre nagyobb
veszélyekbe tenyerelt, és mindezt szándékosan. Bármit keresett is, a Tűz tudta,
hogy most már nemsokára kiderül. Alig várta, hogy kiderüljön.
Kiderült.
És nem győzte elküldeni a nőt a… nos, helyekre. Nem mintha
számított volna. Nova a halált kereste, és meg is halt; szó szerint kicsúszott
a lángok urának allegorikus karmai közül. Pedig ő olyan gyönyörű tervet szőtt a
megölésére! Hogy merészel egy ember… egy csúszómászó
kijátszani egy magasztos teremtményt?
Most gondolhatná bárki, hogy ha a halál jelentette Nova
legnagyobb vágyát, miért nem evett golyót? Mert összetettebb volt ennél. Mert úgy
kívánt eltávozni, hogy elmúlása értelmet nyer. Mert segíteni akart. Mert azt
hitte, az a romlott pilóta lehet a jövő. És most a Tűz issza a levét.
De…
A pilóta érdekes ember volt. Felettébb idegesítő, de
érdekes. Olyannyira érdekes, hogy a Tűz több alkalommal is fontolóra vette: ha
sikerül… nem, amint sikerül
levedlenie ezeket a megszégyenítő láncokat, életben hagyja.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése