2017. szeptember 25., hétfő

Zsazsogó Nyáplic - Sok sikert, viszlát

Közeledett a tavasz vége.

- Hozd vissza épségben mindannyiukat! – kérte az egyik anya, mielőtt elindultam volna az emberek világába.

A gyermekek, mielőtt felnőtté válhatnának, utazásra kell indulniuk a három világban, hogy megtalálják a helyüket. Először a Mennyek világába viszem őket, ahol az istenek fogadnak minket, másodjára a Szellemek világába, harmadjára pedig a Halandók világába. Mindhárom helyen három hónapot töltöttek.

Az utazás végén részt kell venniük egy ceremónián, ami felkészíti őket a felnőtt életre. Sokan elhagyják az otthonunk, ám vannak, akik maradnak és belőlük válnak a következő generáció anyái és apái.

A harmadik holdtöltén minden apa, akinek utódja átkelt, megjelent a kút mellett és átadták nekem az amuletteket. Egy zsákba gyűjtöttem őket, majd a nyakamba akasztottam a magamét és megidéztem a benne lakozó Quit, hogy leereszkedhessek a halandók közé.

A gyermekek egy dombon gyülekeztek. Egymás után elém járultak, hogy átvegyék a talizmánokat. Néhány gazdátlanul maradt a zsák fenekén. Zou, Ling, Fei San, Xiao és Chan nem tértek vissza. Végignéztem a gyermekeken, akik lehajtott fejjel álltak körülöttem.

- Várjunk még – szóltam, s letelepedtem a fűbe, míg Quit elküldtem, hogy nézzen körül.

Mikor visszatért, leszállt mellém és arcomhoz hajtott a fejét. A szeme elhomályosult, majd megjelent benne mindaz, amit látott az emberek fölött elrepülve. Láttam Zout, akit delfin alakjában pusztítottak el, míg Fei Sant énekesmadárként zárták egy ketrecbe. A többieket nem találta meg, ám utazásuk ezzel mindnek véget ért.

Egymás után a magasba emeltem a talizmánokat és szólítottam a familiárisokat, hogy szabadon engedjem őket, hisz többé már senki se fogja megidézni őket. A ló, a kígyó, a kecske, a sárkány és a majom szürke füstként enyészett el, ám Chan macskája tétován elindult gazdája keresésére.

- Sok sikert – suttogtam a macska után fordulva, majd az égre tekintettem, ami alatt valahol ott volt Chan. – és viszlát.

A nevem Hon, az utazó. Útitársam Qui, az óriásfecske.
Megosztás: 

4 megjegyzés:

  1. Mennyi történés és történet 300 szóban. És lehet, én vagyok néha érzelgős, de meg tudok hatódni, jelen esetben el tudok szomorodni az ilyen kitalált világok eseményein is. :') Tetszett. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Először szinte el se meri hinni, hogy háromszáz szó nem csak egyetlen jelenetre elég, hanem egész sorsokat, életeket el lehet velük mesélni. Szerintem ez elképesztő!
      Köszönöm, örülök, hogy tetszett.

      Törlés
  2. Helló,

    Alig jutok szóhoz: egyszerre lettem izgatott, ideges és szomorú is. Nagyon eltaláltad ezt a háromszátast! Imádtam. Osztom is, ezt másoknak is látnia kell!

    Puszi
    Brukú

    VálaszTörlés