- Váltás! – Két férfi jelenik meg a hálóterem ajtajában, egyik átlépdel a szorosan egymás mellett kuporgó menekülteken, majd egyszerűen belerúg Sashi társába. A nő éleset sikkantva ébred. Mielőtt az őr megismételhetné ezt, felkeltem Sashit. Átveszik a fegyvereket és kibotorkálnak a falra.
Érzem, valaki figyel, majd Sashi megüresedett helyére lefekszik a rugdosós.
- Átkozott hideg van kint – morgolódik, majd megragadja a karom és egyszerűen magára ránt. – Melegíts fel!
Örülök, hogy Sashi már nincs itt. Az én törékeny, nagyszájú Sashim még bajt csinálna. Lecsökkentem a személyiség modul aktivitását, majd néhány fokot emelek a testhőmérsékletem. Végül is ez a férfi az előző hat órában minket védett.
Mire Sashi visszatér, már kivonszoltam magam a napfényre. Épp feltöltöm a létfontosságú rendszereim energiatartalékait. A mesterséges csillag, amivel megvilágítják ezt a helyet, nem a legideálisabb számomra.
- Vitti, mit művelsz? – Azt hiszem, elhagytam az egyik karom. De kinek van ereje lemászni a tetőről csak emiatt?
- Felhoznád? – kiáltok le, mire az én szakadt ruhás amazonom egy lendülettel felugrik mellém.
- Vitti, figyelj, sajnálom. Csak reggel hallottam. Kirkleenek nem volt hozzá joga, hogy elégesse az összegyűjtött posztereidet.
- Hideg volt – vonok vállat. - Sashi, megígérsz nekem valamit? A mai etetésen… ne menj az üvegfal közelébe!
Nem érti, de bólint. Én összeszerelem magam.
Cyrano lent egy szerkezetet nyom a kezembe. Kihangosító, mondja. Míg a látogatókat lefoglalja az etetés, én a hatalmas üvegfalhoz megyek. Érzem a levegőben a visszafojtott várakozást. Minden ember titkon engem les, míg várják az élelmet.
A fal úgy harminc emelet magas, és hat utca széles. Mögötte hatalmas, négy-ötfejű lények állnak és néznek minket, akár egy állatkertben.
Cyrano egyszer csak felüvölt.
- Kiálts!
Én kiáltok. A kihangosítót a számhoz emelve a halálos frekvenciára állítom. Sashira gondolok és arra, hogy minden az én hibám. Aztán a testem felrobban és remélem, a sebesen széthulló darabjaim valamelyike megrepeszti az üveget.
Háromszáz szó és egy különös, cyberpunk hangulatot idéző közeg. Engem bevonzott.
VálaszTörlésAz elején ugyan kicsit nem értettem, hogy most akkor ki kicsoda, őrök, menekültek, ők most külső védelmi erők, vagy a menekültek saját őrei, vagy mi történik, de ez után már hamar magával ragadott a jelenet.
Tetszik az is, hogy nem derül ki, a főszereplő végül is mit miatt gondolja, hogy minden az ő hibája, és így az olvasó gondolhat bármit, hogy vajon mi is történt korábban?
Bár mostanában már százszor legalább elmondtam, de tény, elkapott a sci-fi láz és Vitti világa a kedvencem, amit eddig alkottam.
TörlésÖrülök, hogy végülis előzmények ismerete nélkül megérthető, habár az Eszméletben szintén ők szerepelnek. Kísérletezgetek azzal, hogy meddig mehetek el a kiragadott jelenetezéssel, míg a magyarázatok elhagyása nem megy az egész történet rovására.
Szóval, ha érdekel az előzmény, olvass bele az Eszméletbe ;)