A felhők belsejében, a tenger felett lelkek táncolnak. A szélben sóhajok hangja. A habokból új lélek emelkedik fel. Tajtékká robban a teste, mikor megszakadt szíve nem bírja tovább a keresztülrohanó hullámok erejét.
A vörös haj összegubancolódva tapad rá a könnyektől és a felcsapódó vízcseppektől nedves arcra. A szélben fodrozódó ruha széleit lehúzza a víz, a hullámok lökik előre-hátra, a kék anyag rácsavarodik a lábakra.
A felkelő Nap vörösre festi a habokat is.
- Búcsúzni jöttem – vékony karjait utoljára nyújtja ölelésre. - Mást szeret – tátogja némán. Egy nagyobb hullám közelít, megtántorodik, mikor átcsap rajta egészen derékig eláztatva a ruhát.
- Ne, Ariel! Még van időd! – kiált egy hang a sziklák mögül, majd előtűnnek a sziklák mögül a sellőnővérek.
A kés tiszta pengéje ércesen csattan, ahogy kihull gyengülő kezéből. Tekintete végigfut a horizonton. A tenger békés. A vérző sebeket a talpán a sós víz égeti.
Színes üvegdarabok csillognak a tengerparton. Az ég alja pirkad. Magányos női sziluett.
Némán zokogva rohan a part felé, nem törődik testének fájdalmával, a szíve készül megszakadni. Szemei előtt a homályból fel-feldereng még a szeretett férfi alakja.
A hálószoba erkélyének függönye meglibben, mintha csak a szellő mozdította volna, s egy árny suhan át rajta. Bent a herceg és felesége békésen alszik. Az alvók arcán szeretetteljes nyugalom. A kés a magasba lendül, ám az éjszakai látogató keze megremeg. Életet az életért! A hálószóba függönye meglebben.
Az éjszaka keservesen telik. Vár még, de tudja, hiába vár. Nézett rá valaha így? Látta, a herceg szemében a szerelmet akkor, mikor a hercegnőre nézett. Nézett a herceg valaha rá valódi szerelemmel?
A két nap nemsoká letelik. Két nappal a herceg menyegzője után, ha nem csókolja meg az igaz szerelem csókjával, ő meghal. A szerződés így szólt.
Sajog a szíve, hogy a herceg már nem csak őrá néz. Mi ez a fájdalom a mellkasában?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése