2017. július 31., hétfő

Alice Wright - Jól vagyunk

Hazudtam. Ott voltunk az óvóhelyen, az ajtó behorpadt, és bár étel ital volt bőven, a levegőnk egyre csak fogyott, nem beszélve Jázminról, aki az ölemben feküdt vérző fejjel, az alkarján tátongó csonkot szorongatva, fájdalmasan nyöszörögve. Rohadtul nem voltunk jól.

A bomba tehetett mindenről. Ami eredetileg engem talált volna el, ha  nővérem az utolsó pillanatban nem lök félre. Egészen a robbanásig erős volt, egy picit még utána is, fél kézzel segített bezárni a bejáratot, de aztán összeomlott. 

Ordított a fájdalomtól. Visított, fegyvert keresett, amivel megszüntetheti a húsát mardosó fájdalmat, fejét a falba verte, és a vértől síkos karjáról kaparta kínjában a bőrt.

Megkövülten néztem, nekem is sikítani, ordítani támadt kedvem, hátha ezzel elnyomhatom az ő és a kintről beszűrődő szirénák, puskadördülések és gránátok hangját, nem beszélve a pánikoló tömegről, ami minket is kis híján magával sodort.

Ehelyett csak lekuporodtam a falhoz, és az ajkamat harapdálva, fülemre tapasztott kezekkel remegtem. Vártam, hogy elmúljon.

Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a Jázminból kifogyott a szufla, és az ölembe rogyott.

- Ne haragudj - suttogta erőtlenül, egyre laposabbakat pislogva. - Nem akartalak mindennek kitenni.

- Logikus volt - vágtam rá, mire felnevetett.

- Megint logikus - vigyorgott rám, mintha minden rendben lenne. - Még most is képes vagy a dolgok reális oldalát nézni, még ha beleőrülsz is. Ezt mindig szerettem benned, tudod? Sokra mehetsz még azzal, hogy így nézel a világra.

- Ha nem vagyok olyan erős, mint te, akkor mit sem ér - motyogtam felfelé pislogva, és fél kézzel eltakartam az arcom. Nem akartam, hogy sírni lásson, pont az utolsó pillanatban. Félszegen elmosolyodtam.

- Többet ésszel, mint erővel, talán már elfelejtetted? - mordult fel, majd lehunyta a szemét. A bőre jéghideg volt, és egyre kisebbeket lélegzett. - Szerettelek titeket. Téged a legjobban. Oké?

Mit mondhattam volna? - Oké.

Aztán megérkeztek a mentők.  Máig sem tudom, miért beszéltem többes számban, a nővérem hullájával a combomon. De hazudtam nekik.
Megosztás: 

1 megjegyzés: