Szokása szerint
elmosolyodott, amikor kikémleltem a folyosóra, hátha valaki
meglátta.
- Lassan négy óra
van, mégis ki venne észre? - nevetett fel, mire rekordidő alatt
elé pattantam, és két kezemet a szájára tapasztottam.
- Ez a hely tele van
éjjeli baglyokkal. Szabályszegő éjjeli baglyokkal - morogtam,
majd az ágyamra ültem. Szobatársam is egy volt közülük, alig
fél órával lámpaoltás után kilógott a szomszédainkkal. De így
legalább nem küldött felém értetlenkedő pillantásokat Timothy
látogatásakor.
- Mi a mai terv? -
nézett körbe, majd tekintete megakadt az íróasztalomon porosodó
sakktáblámon. Megint.
- Sakkozunk. És
ezúttal én nyerek - pakoltam fel a négyzetekre sötét bábuimat.
- A jó mindig győz,
vagy már elfelejtetted? - pörgette meg ujjai között egyik fehér
bástyát.
- A színek szerinti
megkülönböztetés rasszizmusnak számít, vagy már elfelejtetted?
- vágtam rá kapásból, és mielőtt még tiltakozhatott volna,
megtettem az első lépést.
Oda sem figyelve
állítottuk fel a védelmet és kezdtük meg a harcot. Alattvalóink
a megszokott rendben hulltak el a csatamezőn, míg neki már csak
egy bástyája és a királynője maradt királya mellett, az én
uralkodómat pedig egyedül neje segítette. Három a kettő ellen,
és Tim sunyin elmosolyodott.
- Most bevethetnéd
- bökött a császárnémra.
- Nem tudom, miről
beszélsz - vontam meg a vállam tüntetően. Megint segíteni akart.
De én a saját erőmből akartam legyőzni. Tulajdon lépéseimmel,
stratégiámmal, gondolataimmal. Legalább egyszer.
- Sakk - tolta a
térfelemre bástyáját. Az asztalon villogó digitális órára
néztem. Öt.
- Timothy? -
menekítettem meg királyomat.
- Tessék? - szólt
azon az idegesítő, nyugodt és érdektelen hangján.
- Megint el fogsz
menni? - kérdeztem tétován, és a figyelemelterelés legcsekélyebb
szikrája nélkül néztem, ahogy a királynőért nyúló keze
megdermed a tábla fölött. - Szóval igen.
- Sajnálom -
sütötte le a szemét. Önszántamból toltam elé uralkodómat,
majd a tartóba söpörtem szolgáinkat. - Tényleg.
- Persze! -
vakkantottam, és az ágy végébe rúgtam a dobozt.
Mindig hajnalban,
nyomtalanul, és sosem tudtam, mikor fog újra feltűnni.
Hiszen csak a
képzeletemben létezett.
-meglepő befejezésű történet, szeretem az ilyeneket. Tetszett! :)
VálaszTörlés