The Nameless One - Kiálts

Ha hited végleg elhagyott, ne szentelj fel új papot, kiálts!

Ha eszed vesztve keresed, a kedvesed, ki nem szeret, kiálts!

Ha tehetlen haragod, úgy izzik, éget, hogy lobog, kiálts!

 Ha szíved mélyén gondolod, hogy jobb világot vágyhatok, kiálts!

Ha tér és idő összefog, s most kitörlik a holnapot, kiálts!

Ha véget ért a dallamod, és disszonáns az új sorod, kiálts!

Ha okot kell rá keresned, miért éled életed, kiálts!

Ha álmaid és nappalod szétszaggatnak, jól tudod, kiálts!

Ha késő már, vagy túl korán, vagy soha többé ezután, kiálts!

Ha megbántad, vagy büszke vagy, hogy megtetted, mit nem szabad, kiálts!

Ha öröm, bánat meglepett, engedd ki, vagy megreked, kiálts!

Ha harcba szállsz, vagy feladod, ki sem kell már mondanod, kiálts!

Ha hangod, szavad nem elég, hogy elmond nekik, hogy miért, kiálts!

Ha sivatag, ha hegytető, sűrű erdő, zöld mező, kiálts!

Ha megfejted a nagy talányt, ne mond el, hogy megtudják, kiálts!

Ha első vérig sértenek a nálad kisebb szellemek, kiálts!

Ha a szavak elfogynak, hogy ami fontos kimondjad, kiálts! 

Ha rímbe szednem kell neked, hogy elfogadd az érveket, kiálts!

Oly sokan kiálthatunk! Te is, én is, bárki más, gondold meg, ez oly csadás!

Bárki aki súlyt emel, kit gyötör a félelem.

Ki gyermeket hoz világra, kit gyilkosa küld túlvilágra. 

Ki lezuhan, vagy lelökik, ki rabbá válik, megszökik. 

Ki sír szélén áll, hegy csúcsán, villámfényben, éjórán. 

Ki magányos, vagy arra vár, hogy békén hagyják azután. 

Kit éget a sav, kit könnygáz mar, ki ellenkezni akar. 

Ki igent kiált, ki dacosan nemet, ki nem hallgat tovább, mert már nem lehet. 

Legyél hát te is egy, aki kiált, és lesz még száz és százezer! Ha hallgatsz, suttogsz, ki figyel?

Húsz szóm maradt, hogy megmondjam, miért kiálts hangosan.

Azért tedd, mert jó neked! Kipróbáltam, elhiszed?

Azért tedd, mert akarod, hisz visszafogni nem tudod! 

Kiálts már!