Zsazsogó Nyáplic - Csak a szavaimmal

Ha úgy akarom, boldog vagy, máskor meg szomorú. Én irányítalak. Csupán a szavaimmal. Egyszerűen küldök neked egy üzenetet, amiről aztán a suliban hosszan mesélsz nekem. Nem is sejted, hogy én küldtem neked az üzenetet vagy, hogy én rejtőzöm a hamis profil mögött.

Míg véget nem ért az előadás, egyikünk sem érezte a Cyber Cyrano üzenetének súlyát. Azt hiszem, ezt hívják groteszknek. Mikor egy anorexiásnak csúfolt, lelkileg sérült lány hazugságok árán öngyilkosságba hajszolja egyik osztálytársát, a másikat vérig alázza, és mi ott ülünk, nézzük és nevetünk. Többször is. Hangosan! A szavakon nevetünk, a szavak hatásain, ahogy a szereplők szépen lassan átalakulnak előttünk. Egy hamis profil a chatszobában, egy hamis élet. Ez most íródott, ez rólunk szólt. Ez velünk is megtörténhet, ha nem vigyázunk.

Egyedül várok a megállóban, miután a Színház előtt elbúcsúztam a többiektől, így van időm gondolkodni a darabon. Lenne időm, de a gondolataim kuszák. Még soha nem tapasztaltam meg ilyen elsöprőn a szavak erejét. Persze olvastam már verseket, amik nagyon mélyen megérintettek, láttam filmeket, melyekből egy-egy mondat, monológ szállóigévé vált az évek során, de így még soha nem hallottam ezeket a szavakat.

Milyen különös érzés, hogy én, aki rendre befejezi a tanárok megkezdett mondatait; mindig megmondja anyunak a telefonbeszélgetések alatt a keresett szavakat; aki annyi mindent olvas; annyi szót ismer, képtelen volt megszólalni, mikor kérdezték, hogy milyen volt. Még most sem, így magamban, nem tudom megfogalmazni az érzéseimet.

Elkallódott szavak, érzések, amik mögöttük vannak. Szavak, amelyek kifejezik az érzéseket. Szavak, amelyek irányítják az érzéseket. Szavak, melyeket sokan használtak eszközként, hogy tanítsanak, hogy meggyőzzenek, hogy gyönyörködtessenek, hogy pusztítsanak. 

Azokban a szavakban a színpadon rengeteg pusztítás volt, mégis valami pluszt adtak nekem. Hogy úgy mondjam, szavakba sem önthető ez a kettősség, és ez az, ami engem ösztönöz a keresésre, hogy megtaláljam egyszer a helyes kifejezést. Most csak annyit tudok rá mondani, katarzis.