A. T. Jolt - Vérszag

Avagy két szökevény beszélgetése

Hónapok teltek el azóta, hogy utoljára látta őt, igaz, semmit sem változott. Talán csak azért tűnt egy leheletnyit másnak, mert ezúttal barna bőrdzsekit viselt, arcán kicsit több kékes-lilás folt sötétellett, és középbarna, rövidre vágott tincsei között élesebben fénylettek a fehér szálak.

Hosszan meredtek egymás szemébe, mintha nem akarták volna elhinni, hogy megint találkoztak. Mintha pusztán a tekintetből akarták volna kiolvasni az okot, amiért találkoztak. Julia a múltkorival ellentétben eltökélte magát, határozottságából szilárd fémpáncélt emelt maga köré. Barna íriszei nem könnyektől tükrözték az utcalámpák meleg fényét. Michael szempárja most aggodalmat és zavarodottságot sugallt. Nem értette ezt a bizarr csillogást a nő tekintetében.

– Mi baj? – A kérdés halkan, mégis kommandírozó éllel csengett.

– Elhatározásra jutottam – válaszolta Julia sokkal szilárdabban a vártnál. Nemcsak önmagát, Michaelt is sikerült meglepnie. A férfi igyekezte végigmérni őt tetőtől talpig, kívül és belül is. Mintha keresett volna valamit… valamit, de képtelen volt meglelni.

– Miről beszélsz? – Homlokán a ráncok mélyültek. Julia meg se rezzent a mélyen zengő tónustól.

– Elhatározásra jutottam – ismételte kellően nyomatékosan. – Ezt nem folytathatod így tovább.

Michael állkapcsa roppant egyet.

– Nézz csak magadra, nézd meg, mit csinálsz. Azt hiszed, így lehet élni? – Julia páncélja megremegett, de makacsul tartotta magát. Michael szeme tágra nyílt.

– Julie…

– Nem. Most az egyszer végig fogsz hallgatni. – Megragadta a férfi vaskos, erős ujjait, és bár mereven tartotta, mégis olyan gyengéden simított végig a sebzett kézfejen, mintha selyemből lett volna a bőre. – Tönkreteszed magad, én pedig nem vagyok hajlandó ezt végignézni. Ez nem élet, Michael. Kínzod magad, eltaszítasz mindenkit. Azt mondtad, szükségem van rád ahhoz, hogy átvészeljem, hogy túléljem. Tévedtél. Viszont ahhoz, hogy éljek… hogy éljünk… szükségem van rád… és neked is szükséged van rám. Azt mondod, csak az számít, hogy túléld, de… nem szeretnél végre egy kicsit élni is?

Michael izomzata megfeszült.

– Mellettem csak túlélhetsz – mondta, azzal sarkon fordult, tömény vérszagot hagyva maga után.