Lucykee - Puha haj

Az ágyon fekvő férfi átnézett alvó feleségére. Ajka kicsit csücsörített, ujjait aranyosan egymáshoz fonta, s kinyújtva szép lábait aludt. Mindig is ilyen gyönyörű volt, sose változott… mintha még mindig azt az aranyos tizennyolc éves lányt látná maga előtt, akibe először beleszeretett. Gyönyörű, zöld szemek, pisze orr, szép, arányos ajkak, szép forma, s hosszú lábak. Ez volt ő, hiába borította hatalmas sebhely az oldalát, hiába szedett gyógyszereket, ő volt az, akibe beleszeretett.

A nő felpillantott, s finoman kinyújtózott. Férjére nézett, s közelebb bújt hozzá.

- Drágám, így reggel annyira gyönyörű vagy! – A férj védelmező kezeivel átölte. Még mindig az a lány, akit látott a ballagáson, ki majdnem elesett a színpadra menet. Rengeteg csokorral megpakolva érkezett, s mielőtt felléphetett volna az utolsó lépcsőfokra, cipőjének sarka kitört, önmaga pedig majdnem orra esett. S ekkor odaugrott elé… s megmentette attól, hogy az egész iskola előtt orra essen.

- Drágám, hogy vagy? – nézett rá a férfi feleségére, s végigsimított a fején. Azok a puha hajszálak… kezdtek újra előbújni. Nagy küzdelem után, talán megnyugodhatnak, hogy sikerült legyőzni. – Napról napra kezded visszanyerni egykori szépségedet.

Látta nagyon vékonyan, amikor tápszert itattak vele, hisz a kemoterápia miatt minden táplálékot kilökött a gyomra, látta műtét után, amikor alig élt. Látta, ahogyan haja szépen lassan eltűnik, egyre több száll hullott ki… először csak kevés… majd tincsek… majd csomók. Hiába vett neki parókákat, ő büszkén vállalta, hogy hősiesen küzd.

- De hiszen, még amikor beteg voltál, akkor is ilyen szép voltál – megcsókolta. – Számomra sose változol meg, lehetsz beteg, lehetsz egészséges, nekem ugyan az a tizennyolc éves kislány maradsz, aki majdnem leesett a hatalmas csokroktól a színpadról, a ballagásán.

A nő elmosolyodott, s gyenge kezeivel megfogta férje kezét, s megszorította. Ha nem lett volna ő, s gyermekei, talán most nem feküdne itt. Apró vörös hajszálai megcsillantak a besütő nap fényében… remény apró csillagaiként…