A csípős hideg átfurakodta magát
Davis műszálas kabátján, és a fiatal férfi hiába húzta nyakig a cipzárt, hiába
fonta felsőteste köré két hosszú karját, sehogy sem tudta megakadályozni, hogy
a testéből áradó meleget ne oltsa ki a fagyos levegő.
Figyelmét inkább a környezetére
igyekezte összpontosítani; a sötét, kihalt utcán rengeteg újságpapírt és
szemetet görgetett az aszfalton egy-egy erősebb fuvallat, törött üvegek, Molotov-koktélok
maradványai hevertek több kisebb-nagyobb kupacban, egy villanyoszlop feküdt
megroncsolódva a közeli árokban, valamint helyenként fekete koromszerű anyag és
vér színezte az utakat.
Davis gyorsan az órájára kapta a
tekintetét. Két perccel múlt éjfél. Ezután társára pillantott, aki ugyanolyan
pozícióban próbálta melengetni magát, mint ő.
– Tegnap komoly tüntetés volt –
fogott bele a nő suttogva. Davisnek közelebb kellett hajolnia, hogy a szavak
kivehetők legyenek. – A kárt te is látod.
– Miféle tüntetés? – Davis arra
eszmélt fel, hogy maga is suttog.
– Az emberek nem csípik az új
polgármestert. Én sem.
Davis a tőlük néhány méterre
fekvő, alaposan megrongált épületet figyelte. A polgármesterhivatal teljesen
felismerhetetlen volt betört ablakaival, a mocskos, vulgáris falfirkáival, a
több helyütt leomlott vakolatdarabkáival.
– Te is kint voltál? – Davis nem
is értette, miért tette fel ezt a kérdést, hisz tudta rá a választ.
– Sokan meghaltak. Valaki
belelőtt a tömegbe. Három rendőrt is temethetnek. – A nő reszelős, már-már
fájdalmas suttogása csak még hűvösebbé tette a légkört. Davis kezdett vacogni,
így nekiállt a testsúlyát egyik lábáról a másikra helyezni.
– Te megsérültél? – A nő épnek
látszott, de vastag ruhái akár igen komoly sérüléseket is takarhattak.
– Meghúztam a karom.
– Hogyan? – A férfi remegését
mintha elvágták volna, homlokán ráncok jelentek meg. Óvatosan körbepillantott,
de az utcarész mentes volt az élettől.
– Lerántottam egy zsarut a
motorjáról.
– Őrült vagy.
– Kellett egy jármű.
Davis hümmögött egyet, majd ismét
környezetét pásztázta. Semmi mozgás.
– Egyébként miért suttogunk?
Nincs itt senki.
– Megfázott a torkom, nincs
hangom.
Davis szeme tágra nyílt.
– Oh…
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése